Sir 15,15–20; Zsolt 119 (118); 1Kor 2,6–10; Mt 5,17–37
17Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem a törvényt vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem beteljesíteni. 18Mert bizony mondom nektek, míg elmúlik az ég és föld, egy betű vagy egy pont el nem marad a törvényből, míg mind meg nem lesz.Luk. 16,17 19A ki tehát felbont egyet e legkisebb parancsolatok közől, és úgy tanítja az embereket, legkisebbnek fog hivatni mennyeknek országában; a ki pedig megcselekszi és tanítja, az nagynak fog hivatni mennyeknek országában,Jakab 2,10 20Mert mondom nektek: Hogyha nem lesz tökéletesebb a ti igazságtok az irástudókénál és farizeusokénál, nem mentek be mennyeknek országába.Luk. 11,39 21Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj; a ki pedig öl, méltó az itéletre.Móz. II. 20,13Móz. V. 5,17 22Én pedig mondom nektek: hogy minden, a ki atyjafiára haragszik, méltó az itéletre. A ki pedig mondja atyjafiának: raka! méltó a főtörvényszékre, a ki pedig mondja: bolond! méltó a gehenna tüzére. 23Ha azért ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának van ellened valamije: 24hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj előbb megbékélni atyádfiával; és akkor eljövén, ajánld föl ajándékodat. 25Egyezz meg hamar ellenkeződdel, míg az úton vagy vele; netalán ellenkeződ átadjon téged a bírónak, a bíró átadjon téged a szolgának, és tömlöczbe vettessél.Luk. 12,58 26Bizony mondom neked, ki nem jösz onnét, míg le nem fizeted az utolsó fillért. 27Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!Móz. II. 20,14 28Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkivánván, már paráználkodott vele szivében. 29Ha jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy veszszen el tagjaid közől, mintsem egész tested a gehennára vettessék.Máté 18,9Márk 9,46 30És ha jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd el azt, és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy veszszen el tagjaid közől, mintsem egészt tested a gehennára jusson. 31Az is mondatott: Hogy a ki elbocsátja feleségét, adjon neki váláslevelet.Móz. V. 24,1Máté 19,7 32Én pedig mondom nektek: Hogy mindaz, ki elbocsátja feleségét más mint paráznaság miatt, oka lesz paráználkodásának, és ki az elbocsátottat elveszi, paráználkodik.Márk 10,11Luk. 16,18Kor. I. 7,10 33Ismét hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem add meg az Úrnak, a mit esküdtél.Móz. II. 20,7Móz. III. 19,12Móz. V. 5,11 34Én pedig mondom nektek: hogy teljességgel ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten királyi széke; 35se a földre, mert az ő lábai zsámolya; se Jerusalemre, mert a nagy király városa;Jakab 5,12 36még fejedre se esküdjél, mert egy hajszálat nem tehetsz fehérré vagy feketévé. 37Legyen pedig a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; a mi ezeken túl vagyon, a gonosztól vagyon.
Máté evangéliumának ezen a vasárnapon hirdetett része a hegyi beszéd folytatása. Azt a részt olvassuk, amelyben Jézus és a törvény viszonyának kulcsfontosságú kérdése jelenik meg. „Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” – mondja az Úr. S valóban, ennek az evangéliumi résznek a lényege éppen ez: a törvény beteljesítése. Jézus számára a törvényt betölteni azt jelenti: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)
Az az igazság, amelyről Jézus beszél, Isten cselekvésével kapcsolatos: Ő nem hidegen kalkulál, nem méricskéli, mennyit adott és kapott valaki, mennyi bűne és mennyi érdeme van. Isten nagy és irgalmas szívvel cselekszik. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten igazsága túlmegy minden határon, a törvény határán is. Nem a törvény előírása és betartása közötti különbség a probléma, hanem a szeretet és a közöny, vagy másképp szólva a melegség és a hidegség közötti különbség. Nem egyszerűen a törvények betartásáról van szó, ez csak az első fok az együttélés lépcsőjén, hanem egyenesen a közösség életéről.
Az első gondolat az ötödik parancsolatból indul ki: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával.” Világos, hogy nem egy újabb esetleírásról van szó (amelynek lehet még két másik példája: aki azt mondja embertársára, hogy „ostoba” vagy „bolond”), nem is egy új, talán az előzőnél is szigorúbb igazságszolgáltatási eljárásról, hanem a „Ne ölj!” parancs új értelméről és gyakorlatáról. Az egymás közti és az Istennel való kapcsolatunk forog kockán. Jézus azt mondja, ezek olyan fontosak, hogy meghatározzák az ember végső sorsát. Ezzel más szavakkal, de újra azt mondja, hogy az egymás közti és az Isten iránti szeretet a törvény beteljesedése. Ilyen értelemben tehát a tagadásból megállapítás lesz: nyíltan kimondja a szeretet elsőségét. Az evangélium tanítványaitól az Úr szeretetet és igazságosságot kér.
Jézus hozzáteszi: „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat…” Nem azt mondja: „ha neked panaszod van embertársad ellen”, hanem hogy ha neki „valami panasza van ellened”. Ezzel azt jelzi, hogy akkor is ki kell engesztelődni, ha nem mi követtünk el hibát, hanem a másik. Annyira fontos ez, hogy Jézus azt kéri, szakítsuk félbe még az istentisztelet szent szertartását is, hogy visszaállítsuk az emberi kapcsolatainkban a harmóniát. Az „irgalom” többet ér, mint az „áldozat”. A szertartás, mint az Istennel való kapcsolat jele, elválaszthatatlan az emberek közötti komoly, baráti kapcsolattól. Ez alapján kell értelmezni a következő megállapítást is: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.”
Ezután az eskü kérdéséről beszél: „Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan (...) Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek…” Az evangélium azt mondja, semmiféle esküt nem szabad tenni, sem vallási, sem társadalmi téren. Az eskü az Isten tekintélyével való visszaélés, csak arra való, hogy elfedjük az emberi szavak és cselekedetek igazságának hiányosságát. Az Úr úgy teremtette az embert, hogy megadta neki a beszéd méltóságát (sajnos történelmi okokból kifolyólag a keresztény gyakorlat még az egyházjogba is belefoglalta az esküt). Jézus azt mondja: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.”
Így végződik a mai vasárnap hallott evangéliumi szakasz. Az evangéliumi szó lényegéhez vezet vissza, megmutatja újdonságát és erejét. Ki az, aki valaha ilyen szavakat mert kiejteni? Pál apostol megállapítja, hogy „nem ennek a világnak a bölcsességéről” van szó.
Egy új „törvény” átadása ez a hívőknek, amely nem jogi szabályokból vagy rendelkezésekből áll, hanem új szívből és lélekből fakad.
Imádság az Úr napján
