Szent Polikárp püspök emléknapja, aki
János apostol tanítványa volt, és vértanúhalált halt (†155).
Lev
19,1–2.11–18. „Legyetek szentek, mert én szent vagyok”
1Így szólt az Úr Mózeshez: 2„Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd meg nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
11Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat! 12Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr! 13Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad! 14Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr! 15Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. 16Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr! 17Ne gyűlölködj szívedben testvéreddel szemben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. 18Ne állj bosszút, és ne tarts haragot néped fiaival szemben: szeresd felebarátodat, mint önmagadat – én vagyok az Úr!
A Leviták könyvének ezt a szakaszát, mely
olyan, mint egyfajta tízparancsolat, két parancs foglalja keretbe: „Legyetek
szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” és „Szeresd embertársadat
úgy, mint magadat”. A szentség nem más, mint Isten állapota. Ő tehát „más”,
mint mi, elkülönült, transzcendens, de nem zárkózik be saját létezésébe. Sőt,
azt kéri tőlünk, vegyünk részt az életében. Íme tehát a felhívás: „Legyetek
szentek”. Mintha csak azt mondaná nekünk: ne féljetek részt venni az én
létezésemben, az én tökéletességemben. A felebarátunk iránti szeretet
megvalósítja a szentségre való hívást, lehetővé teszi mindenki számára, hogy
részt vegyen az Isten életében és állapotában. Ez a két kérés keretként magába
foglalja azokat a parancsokat, amelyek kijelölik a szentté válás útját. A
parancsok elsősorban arra vonatkoznak, aki szükséget szenved: ne nyomd el
felebarátodat, ne foszd meg javaitól, fizesd meg a munkásokat, ne átkozd a
süketet, ne tégy akadályt a vak útjába, ne légy igazságtalan az ítélkezésben,
ne rágalmazz, ne törj embertársad életére (talán arra utalva, hogy valakit
hamis tanúvallomással el lehet ítélni, ahogy például Nabot esetében történt,
vö. 1Kir 21), ne táplálj magadban gyűlöletet felebarátod iránt, hanem nyíltan
fedd meg, ne légy bosszúálló és ne gyűlölködj. Ahogy magunk is
megállapíthatjuk, bár a nyelvhasználat a korabeli joggyakorlatot tükrözi, ezek
a parancsok ma is aktuálisak, és segítenek, hogy elgondolkodjunk azokon a
konkrét viselkedésmódokon, amelyek akadályozzák, hogy a szentség útján járjunk.
Az Úr nem kér tőlünk lehetetlen dolgot. Ha azonban belegondolunk, mennyire
szereti mindenki önmagát, elképzelhetjük, mennyire más lenne az életünk, ha
ugyanolyan mértékben szeretnénk másokat is.
Imádság a szegényekért
