Emlékezzünk a Sant’Egidio közösség kezdeteire: 1968. február 7-én egy római gimnázium néhány diákja összegyűlt, hogy együtt hallgassák az evangéliumot, és szeressék a szegényeket. Mondjunk köszönetet az Úrnak a közösség ajándékáért!
Mt 11,25–30. A kicsinyeknek kinyilatkoztatott evangélium
25Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged, Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Emlékezzünk ma a Sant’Egidio közösség születésének évfordulójára. Immár 58 év telt el a kezdetek óta. Mindenekelőtt kötelességünknek érezzük, hogy hálát adjunk az Úrnak azért a drága ajándékért, amelyet az Egyháznak és a világnak adott azzal, hogy létrehozott egy közösséget, amely tanúskodik az evangélium elsődlegességéről. Az evangéliumi szakaszban Jézus maga „dicsőíti” az Atyát, amiért az evangéliumot csak a „kicsinyeknek nyilatkoztatta ki”. A közösség pedig „kicsinyekből” állt, nemcsak azért, mert egy fiatal gimnazista, Andrea Riccardi kezdeményezésére jött létre, és vele egykorúak csatlakoztak hozzá, hanem azért is, mert az eredeti álom fontos része volt, hogy a közösség tagjai az evangélium „gyermekeinek” tartják magukat. Így tehát számukra is feltárult Isten misztériuma. A Sant’Egidio közösség szívének mélyén szilárdan gyökerezik egy egyszerű, alapvető felismerés: hozzátett magyarázat nélkül megélni az evangéliumot. A közösség Isten szavának folyamatos hallgatásából születik meg és születik szüntelenül újjá. A Szent Egyedről nevezett közösségek története az imádság, a meghallgatás, az Istennel, a testvérekkel és a szegényekkel való barátság története. Mondhatnánk, ez a közösségünk titka. Ferenc pápa a közösségnél tett látogatása alkalmával a három „p”-vel foglalta össze a Sant’Egidio karizmáját: preghiera (imádság), poveri (szegények) és pace (béke). Ma mindannyian hálát adunk az Atyának Jézus szavaival: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad…” Az evangélium a „kicsinyeken” keresztül terjedt el. A Sant’Egidio közösség esetében Rómából terjedt az egész világ felé, mindig szorosan összekapcsolva az imádságot és a szegények iránti szeretetet. A közösség, bárhol is legyen a világon, a szeretet globalizációját igyekszik megélni, azét a szeretetét, amely legyőzi a határokat és a megosztottságot, megteremti a szegények és az alázatosak nagy népét, akik arra kötnek szövetséget, hogy kölcsönösen segítsék egymást az Úr követésében. A közösség történetében megnyilvánul az Úr Jézus szavainak szépsége és ereje: „Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Ami tehernek és fáradságnak tűnhetett, örömmé és gyengédséggé vált. Korunkban rengeteg kihívással és feladattal szembesülünk, de Isten segítségének örömteli bizonyossága tart meg bennünket, hogy bizalommal és szeretettel járjunk az evangélium útján, boldog kereszténységet megélve.
Előesti imádság
