Iz 58,1–
9a. Az Isten előtt kedves böjt
58
1 Kiálts teli torokkal, ne kíméld,
hanem emeld fel hangodat, mint a harsona!
Hirdesd népemnek az ő bűnét,
és Jákob házának az ő vétkét!
2 Engem keresnek nap mint nap,
és szeretnék megismerni útjaimat,
mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik,
és Istene döntését nem hagyta el.
Igaz döntéseket kérnek tőlem,
szeretnének közeledni Istenhez.
3 »Miért böjtöltünk, ha nem láttad,
miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?«
Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést,
és minden robotmunkásotokat hajszoljátok.
4 Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök,
ököllel lesújtva gonoszul.
Ne úgy böjtöljetek, mint ma,
hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok!
5 Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem,
az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?
Hogy lehajtja fejét, mint a káka,
és zsákruhát meg hamut terít maga alá?
Vajon ezt nevezed böjtnek,
és az Úr előtt kedves napnak?
6 Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!
7 Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!
8 Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.
9 Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol,
ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!«
A babiloni száműzetés után a böjt olyan
önmegtartóztatási gyakorlat volt, amely az egész népet érintette, célja pedig
az volt, hogy újra felfedezzék Isten elsőbbségét az életben. Ez a gyakorlat
hasonló ahhoz, amit az Egyház a nagyböjt idején kér. Arról van szó, hogy
visszaállítsuk Isten elsőbbségét mind a személyes, mind a közösségi életben.
Izajás próféta szavai elítélik az üres szavakból álló imádságot és a pusztán
rituális böjtöt, vagyis azokat a gyakorlatokat, amelyek nem kapcsolódnak Isten
szavának hallgatásához, az igazságosság kereséséhez és a szegények iránti
irgalmassághoz. Az Úr kérdőre vonja népét: „Talán az ilyen böjt tetszik
nekem…?” Nem létezik közösség Istennel az ő igazságának gyakorlása nélkül. A
próféta figyelmezteti Izrael népét, hogy az Úr süket az önző ember imádságára,
akit csak saját érdekei mozgatnak, és esetleg el is nyomja a munkásokat,
veszekedéseket és perlekedéseket szít mások rovására és a maga javára. Izajás
egyre erőteljesebb kijelentések sorával mutatja meg a vallásos embernek, milyen
az a böjt, ami tetszik Istennek: segíteni és szeretni a szegényeket, föloldani
az elnyomottakat mindenfajta szolgaság igája alól, megosztani a kenyeret és
magát az életet is az éhezőkkel, segítségére sietni a nyomorultaknak,
felöltöztetni a mezíteleneket. E szavak sokkal többet jelentenek, mint egyszerű
buzdítást a szükséget szenvedőkkel való szolidaritásra. És amikor arra hív a
próféta, hogy „ne fordulj el embertársad elől” (58,7), azzal mintha a
szeretetnek azt a nagy álmát jelezné, amely Jézusban valósul meg a maga
teljességében: a szegények nem a szolgálataink tárgyai, hanem a „véreink”,
vagyis a családunk tagjai, a testvéreink, a rokonaink.
