1Kir 10,1–10. Sába királynőjének látogatása Salamonnál
1Amikor pedig Sába királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye. 2Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. 3Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg nem felelt volna. 4Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített, 5meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, 6és azt mondta a királynak: „Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen 7a te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. 8Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. 9Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett – mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt –, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!” 10Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.
Sába királynőjének látogatása Salamonnál a legismertebb bibliai jelenetek egyike, többek között azért, mert maga Jézus is hivatkozik rá, amikor Salamon gazdagságáról beszél. Sok értelmezés született erről a találkozásról. Az egyházatyák közül néhányan például az ajándékban, amit a királynő tisztelete jeléül Salamonnak átnyújt, azt a próféciát vélték felfedezni, amely szerint a pogányokból formálódó Egyház hódol Krisztus előtt. Órigenész a Krisztus és az Egyház közötti tökéletes szeretetet látja a találkozásban. Más, modern kori kommentátorok úgy vélik, ez az epizód Salamont hivatott magasztalni „dicsősége teljében” (Mt 6,29). Valóban, a Krisztus előtti első évezred kezdetén Sába birodalma, mely elfoglalta az Arab-félsziget egész délnyugati részét, kereskedelmi nagyhatalom volt, és könnyen elképzelhető, hogy ennek a birodalomnak a királynője azért jött Salamonhoz, hogy kereskedelmi egyezményeket kössön vele. Egy erre tett homályos utalást leszámítva azonban a szentíró inkább Salamon bölcsességét és megnyerő mivoltát hangsúlyozza, amivel a királynőre is nagy hatással volt. Elgondolkodtató azonban, hogy a szerző Salamon uralkodásának negatívabb időszakára helyezi a találkozást. Az előző fejezetben (9,15–24) az alattvalókra kirótt robotról van szó, az itt következő sorokban pedig (10,29) a király mérhetetlen gazdagságát említi. Ez a nagy gazdagság arra enged következtetni, hogy Salamon engedett a világi hatalom logikájának, mely erejét a gazdagságra és a fegyverekre építi. A Sámuel első könyvében (1Sám 8,11–18) megnevezett, a királyságot fenyegető kockázatok kezdtek nyilvánvalóvá válni: a nép azt akarta: „Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk”, aki viselkedjen úgy, mint a többi királyok mind. Isten népének életét azonban nem ez a logika kell hogy irányítsa. Az evangélium szava mindig érvényes marad: aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik (Lk 14,11).
Imádság a szentekkel
