A muszlimok számára ma kezdődik a ramadán (böjti idő).
Jo
2,12–18; Zsolt 51 (50); 2Kor 5,20–6,2; Mt 6,1–6.16–18
3Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4hogy adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Az imádság: Miatyánk 5Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 6Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
A böjt 16Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. 17Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. 18Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Ma kezdődik a nagyböjt, s a liturgia felidézi
Isten hívását: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből,
böjtölve, sírva és gyászolva.” (Jo 2,12) Az Izrael népének érzéketlensége miatt
aggódó próféta ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „A szíveteket szaggassátok meg,
ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és
irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.” (Jo 2,13)
A nagyböjt ideje alkalom arra, hogy visszatérjünk Istenhez, és újra megértsük
az élet értelmét. A fejünkre kerülő hamu ősi és szigorú jelképe segít jobban
megérteni, hogy mennyire szükségünk van Istenre. Az „Emlékezzél, ember, porból
vagy és porrá leszel” szavakkal a pap emlékeztet minket életünk igazságára:
valóban por vagyunk, gyengék és törékenyek. Könnyen elbízzuk magunkat, és
elfelejtjük, hogy szegény párák vagyunk csupán. Aki mások fölébe emeli és erősnek
érzi magát, hamarosan gyengének bizonyul. A fejünkre helyezett hamu emlékeztet
minket gyengeségünkre, de Isten szeretetére is, aki nem megvet minket, hanem
éppen ellenkezőleg, kiválaszt, hogy tanúi legyünk szeretetének, a béke őrzői
legyünk ott, ahol élünk és dolgozunk. A nagyböjt azt kéri tőlünk, hogy
vigyázzunk a szívünkre, ne engedjünk a gonosznak, és hagyjuk, hogy Isten
irgalma megérintsen bennünket. A böjt és az imádság figyelmes és éber
őrszemekké tesz minket, hogy ne uralkodjon el a reményvesztettség álmossága,
mely elkerülhetetlennek tartja a konfliktusokat; hogy ne győzhessen le
bennünket a beletörődés tompultsága, mely még mindig a világra nehezedik; hogy
vereséget szenvedjen a realizmus lustasága, amely önmagunkba zár bennünket. A
mai evangéliumban Jézus arra buzdítja tanítványait, hogy böjtöljenek és
imádkozzanak: azt akarja, hogy vessünk le magunkról minden gőgöt és
elbizakodottságot, és készüljünk Isten ajándékainak elfogadására. Saját
erőnkből nem tudjuk elűzni a gonoszt – az Úr segítségét kell kérnünk.
Hamvazkodás szertartása
