Február 10., kedd

 


Szent Skolasztika (†547 körül), Szent Benedek nővérének emléknapja. Vele együtt emlékezzünk meg a női remetékről, a szerzetesnőkről és minden nőről, aki az Urat követi

 

1Kir 8,22–23.27–30. Salamon imája

22Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé 23és így szólt: „Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak,  

27De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem? 28De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, 29hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: »Ott lesz az én nevem« – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, 30hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek, minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen: halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes.  

Salamon azzal az imával fordul Jahvéhoz, melyet a latin liturgia még ma is használ a templomok felszentelésekor. Az ima nem az üresség, hanem a mennyei Magasság, az Isten felé fordul. Ez Salamon imádsághoz felvett testhelyzetének jelentése. Az ég természetesen Isten magasságosságát jelképezi a mi kicsinységünkhöz képest. Salamon tekintetét és kezét az ég felé emeli, és azt kéri az Úrtól, váltsa valóra a Dávidnak tett ígéretet. Ugyanakkor a templom megépítésével kapcsolatban álmélkodva kérdi, hogyan lehetséges, hogy Isten a földön lakjék: „Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem.” De Isten azt ígérte, hogy mellette lesz az idők folyamán. Salamon ezért így könyörög: „Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.” A templom Isten lakhelyévé válik, az irgalom helyévé, ahol a nép megszólíthatja Istent, ahol biztos lehet abban, hogy Isten meghallgatja. E hely nyújt menedéket az Úrhoz menekülőknek, e hely még az idegennek is védelmet ad. Salamon hét kérést sorol fel imájában, mintha Izrael népe egész életének helyet kívánna biztosítani a templomban. Ide helyezte az Úr lakhelyét, így aki itt keres menedéket, megmenekül. Jézus pontosan ebben a perspektívában jelenik meg, mikor Isten lakhelyének valódi és végérvényes templomaként mutatkozik be. Salamon építménye ennek a templomnak az előképe, melyet maga Isten alkotott, mikor „az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Jézussal elérkezik ez idők teljessége, és Isten végérvényesen az emberek között lakik.

Imádság az Úr anyjával, Máriával