MTörv
26,16–19. Az Úr Izrael Istene
16Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből.17Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára. 18Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel – amint mondta neked –, s szem előtt tartod a parancsait. 19Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.
Ez a mózesi törvénykönyv és a rá következő
bibliai könyvek – Józsué könyvétől a Királyok II. könyvéig – teológiájának
egyik központi eleme. Izrael egész történetét végigkíséri ez a szoros kapcsolat
Isten és Izrael között, mely Isten akaratából jött létre, és amelynek
viszonzását kéri. Az Úr ezt a kis népet választotta ki, hogy nevére
„szentelje”; vagyis különválasztotta, elkülönítette a Föld többi népétől (ez a
bibliai héber qādôš, vagyis „szent” szó értelme), hogy saját népévé tegye,
amint ezt a 7. fejezetben olvashatjuk: „Nem azért hajolt le hozzátok és
választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek,
hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket
az Úr…” (MTörv 7,7–8)
Az
Istennel kötött szövetségből következik a törvénye iránti hűség, ahogy az
egyértelműen megfogalmazódik: „…a te Istened lesz, ha az ő útján jársz,
megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára.”
(26,17) Minden a meghallgatáson alapul. A kölcsönös meghallgatáson. Izrael
hitének megvallása, melyet a zsidók mind a mai napig imádkoznak, a következő
szavakkal kezdődik: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!”
(MTörv 6,4) A törvények megtartása, az Úr útján való járás csak akkor
lehetséges, ha az odafigyelés, az Úr szavának meghallgatása jellemzi
magatartásunkat. A nagyböjt alkalmas időszak arra, hogy az Úr elé álljunk, és
hallgassuk az Ő szavát – az élet szavát. Csak ebben a perspektívában térhet meg
a szívünk, csak így bízhatjuk az életünket Istenre, hogy ő legyen életünk
egyetlen Ura.
