Jak
1,12–18. Istentől csak jó származik
12Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.
13Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. 14Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. 15A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.
16Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! 17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. 18Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
Jakab most a szentírási boldogságok egyikére
irányítja figyelmünket. A kísértésnek ellenálló ember éli ezt meg, aki ezért
megkapja az élet koronáját. Jézust is megkísértette a gonosz, egészen az utolsó
kísértésig, amelyet az arra járó emberek vagy a mellette keresztre feszített
tolvaj kiáltott neki: „Mentsd meg magadat!” Jézus az, aki elsőként megkapja az
élet koronáját, és „nem hagy el bennünket a kísértésben”, ahogyan azt a
Miatyánkban kérjük. A levél írója ugyanis úgy fogalmaz, hogy a kitartás a
kísértésben az „élet koszorújának” jutalmát hozza el. A gonosz olyan szívből
fakad, amelyik enged a szenvedélyeknek, tehát az önszeretet ösztönének. Ha
engedünk a vonzó és csábító szenvedélyeknek, bűnbe esünk, mint Káin, aki nem
tudott uralkodni az ösztönein, és megölte testvérét. Jézus maga is emlékeztet
arra, hogy a gonosz nem kívülről, hanem az ember szívéből származik, és ezért
kell megváltoznunk. Nem minden jó, ami belőlünk származik. Az ösztöneink
gyakran megtévesztenek minket. Isten, aki az eget és a földet alkotta –
biztosít bennünket Jakab – bőségesen osztja ajándékait az embereknek; és
mindenekelőtt „az igazság igéjével” teremt bennünket. Ezért mondhatjuk, hogy az
igehirdetésben van valami ősi, anyai jelleg, ami új élettel ajándékoz meg
bennünket. Ugyanezen gondolat mentén haladva Pál apostol kijelenti: „A hit
tehát hallásból fakad”. Jakab pedig azt írja, hogy a keresztények olyanok, mint
Isten gyermekeinek első gyümölcsei, az új teremtés zsengéi.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
