Február 2., hétfő, Urunk bemutatása a templomban (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

 

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a betegekért imádkoznak.

 

Emlékezzünk a két idős emberre, Simeonra és Annára, akik hittel várták az Urat. Imádkozzunk az idősekért!

Emlékezzünk Kornéliusz századosra, az első emberre, aki a pogányok közül megtért, és Pétertől kapta a keresztséget.

 

Lk 2,22–40. Simeon és Anna befogadják Jézust

 

²²Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik; ²⁴s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

Simeon éneke.

✴²⁵Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. ²⁷A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, ²⁸karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: ²⁹„Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, ³⁰mert látta szemem üdvösségedet, ³¹melyet minden nép színe előtt készítettél, ³²világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” ³³Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. ³⁴Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – ³⁵a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”

Anna prófétaasszony.

³⁶Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, ³⁷aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. ³⁸Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.

Visszatérés Názáretbe.

³⁹Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. ⁴⁰A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

 

Negyven nap telt el karácsony óta, s az Egyház ma Jézus templomi bemutatását ünnepli. Jézust úgy mutatják be, mint akit az Úr küldött „világosságul a pogányok megvilágosítására”. Az Úr megérkezik, hogy bevilágítsa az életünket és a világ életét. Miközben a szívünket még körülveszi a sötétség, a liturgia gyermekként mutatja meg nekünk az Urat, aki találkozik az ő népével. Vajon ki ismeri fel? Az evangélium beszél egy idős emberről, Simeonról, aki „várta Izrael vigaszát”, és nem csüggedt el attól, hogy a világot sötétség borítja. Idős volt ugyan, de érezte a Szentlélek indíttatását, írja az evangélium. Biztos volt benne, hogy addig nem hal meg, míg nem látta Krisztust, a Messiást. Simeon bár idős, hagyja, hogy a prófécia vezesse. Szíve éber és figyelmes, nem panaszkodik, ahogy velünk ez néha már fiatalabb korban is megesik. Amint meglátja a gyermeket, Simeon a karjába veszi, és ajkán az ámulattól dal fakad: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet…” Simeon szeme fölragyog a gyermek láttán. Jézus fénye eloszlatja a halálfélelem árnyait, Simeon érzi, hogy beteltek a napjai, és derűsen várja a halált. Megjövendöli Máriának, hogy ez a gyermek megosztja majd az embereket, és mindenkitől azt kéri, hogy változtassa meg az életét. Lesz, aki befogadja, és örömben lesz része, de olyan is, aki elutasítja, és ezzel saját magát is elveszíti. Megismerjük az idős, nyolcvannégy éves özvegyasszony, Anna tanúságtételét is, aki a templomban él és imádkozik. Ő is fölismeri a gyermekben a Messiást, és attól a pillanattól fogva hirdetni kezdi jöttét mindazoknak, akik elmennek a templomba. A találkozás Isten Fia és az ő népe között két idős emberen keresztül valósul meg. Az alázatos Simeon és az özvegy Anna felismerik, befogadják, és megmutatják őt az embereknek. Egyikük hálát ad, és derűsen búcsút mond az életnek, a másik beszélni kezd róla mindenkinek. A vele való találkozásban minden megváltozhat, ahogyan megváltozott ennek a két idős embernek az élete is. Úgy állnak ma előttünk, mint a hit tanítómesterei.

Imádság a betegekért