MTörv
30,15–20. A két út
A két út közötti választás nem következmények
nélküli. Hatalmas felelősségről van szó, amely az egész nép létezésének
minőségét meghatározza, nem csak az egyes ember személyes életminőségét. A jót
és az életet választani azt jelenti: Isten népeként továbbra is áldottnak és
védettnek maradni. A rosszat választani azt jelenti: a boldogtalanság és a
halál mellett szavazni. Mózes ezért így folytatja: „Így hát válaszd az életet,
hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet,
hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá.” (MTörv 30,19–20) A döntés, hogy az
Urat szeretjük, azt jelenti: hűségesen hallgatjuk a szavát, „az ő útjain
járunk”, egységben vagyunk vele. Isten áldása a népre és a nép jövőjére épp
ilyen konkrét: hosszú életet és sok leszármazottat ajándékoz. Helyenként
azonban épp a Biblia mond ellent ennek az ígéretnek, különösen, amikor az igaz
ember szenvedéséről és korai haláláról beszél, mint például Jób könyvében vagy
a Bölcsesség könyvében. Az mindenesetre kétségtelen, hogy az Úrral való
közösség és szavának hallgatása széppé és emberivé teszi az életet, és nagy
bölcsességet terjeszt el a világban. Ezt az üzenetet Jézus is magáévá teszi és
kiteljesíti. Azok az ő tanítványai, akik mindennap készséges szívvel befogadják
és tettekre váltják a szavait. Tanítványnak lenni és az Urat szeretni olyan
döntés, amit mindennap meg kell újítani, különösen a nagyböjt idején, ebben a
megtérésre alkalmas időben.
Imádság
az Egyházért