Jón 3,1–10. Isten újra szól Jónáshoz
1Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: 2„Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” 3Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. 4Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” 5Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. 6Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. 7Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. 8Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. 9Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” 10Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.
Az Úr másodszor fordul Jónáshoz, hogy egy fontos küldetéssel bízza meg: Ninive nagy városában kell Isten szavát hirdetnie. Az Úr már korábban kérte ezt tőle, ahogyan a könyv elején olvashatjuk, de Jónás akkor elmenekült a hívása elől. Ninive félelemmel töltötte el. Érthető: Izrael legnagyobb ellensége volt, a zsidó királyság lerombolására törekvő, ellene számos háborút indító Asszír Birodalom fővárosa. A szöveg kiemeli, milyen nagy városról van szó. Eszünkbe jutnak napjaink milliós metropoliszai azzal a rengeteg problémával, amelyek ijesztő módon felhalmozódnak bennük. Könnyű tehát elmenekülni, bezárkózni saját, elzárt világunkba, és csak magunkra gondolni. Jónást is magával ragadta a félelem, de amikor Isten kitartóan szólongatta, végül hallgatott a szavára, és elindult Ninive utcáin. Egyértelmű és félelmet keltő szavakkal hirdette: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Valójában minden igehirdetésnek az a célja, hogy a szív megtéréséhez, a viselkedés megváltozásához vezessen. Ha hagyják, hogy a gonosz szabadon növekedjen az emberek szívében és az élet valóságában, az elkerülhetetlenül ezeknek a városoknak a pusztulásához vezet. Jónás még csak a város harmadát járta be, egy napot töltött a három nap alatt bejárható város útjain, és íme, Ninive lakói máris komolyan veszik, amit mond: „hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek…” Amikor a király fülébe jutott Jónás prédikációja, maga rendelte el, hogy az egész város gyakoroljon bűnbánatot. A király és egész népe böjtölt, és remélte, hogy ezáltal Isten meggondolja magát, megenyhül, lecsillapul a haragja. A böjt és az imádság hatására Isten valóban megváltoztatta szándékát, a város és lakói megmenekültek. Jónás története megmutatja, hogy mindig reménykednünk kell Isten szavának erejében: valahányszor hirdetjük, véghez viszi a változás csodáját. Senki, még a legádázabb ellenség sincs arra kárhoztatva, hogy mindig ugyanolyan maradjon. Isten szava valóban mindig és mindenütt képes véghez vinni a megtérés csodáját, képes győzelemre vinni a jót a gonosz felett.
Imádság a szentekkel
