Szeptember 26., kedd

Szent Kozma és Damján, szíriai márírok emlékezete. A hagyomány orvosként tartja számon őket, akik ingyen gyógyították a betegeket. Emlékezzünk azokra is, akik a betegek gyógyításának és ápolásának szentelik életüket.

 
Apostolok Cselekedetei 11,19-30. Az antióchiai egyház megalapítása



19Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették. 20De akadt köztük ciprusi és cirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust. 21Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz. 22Ennek a híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. 23Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből. 24Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek. 25Barnabás ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault. 26Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek. 27Ez idő tájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába. 28Előállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára előre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében. 29A tanítványok elhatározták, hogy tehetségükhöz mérten segítik anyagilag a júdeai testvéreket. 30Ezt meg is tették: Saullal és Barnabással adományokat küldtek a presbitereknek.

 
Az etnikumok között meglévő határ legyőzése után az apostolok számára megnyílt a nagy Római Birodalom. A keresztény közösség életének első időszaka Antióchiában zajlik, amely a harmadik főváros Róma és Alexandria után. Bár úgy tűnik, az első keresztény misszió oka az üldöztetésben rejlik, mintha azt hangsúlyozná, hogy a szeretet fejlődése nem szervezésből, vagy tervezésből fakad. Inkább az ellenkezője igaz, ahogy Pál mondja: “amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. (2Kor 12,10). És Antióchiában nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is hirdették az igét. A közösség azonnal hihetetlen fejlődésnek indult, úgyhogy Jeruzsálemből elküldték a Ciprusról származó Barnabást, hogy segítsen a közösséget megszervezni. Éppen Antióchiában kezdték először – a 38-40-es évek körül – Jézus tanítványait „keresztényeknek” nevezni, valószínűleg azért, mert a hozzájuk jelentős számban csatlakozó pogányok miatt markánsan különbözött ez az új csoport a zsidó közösségtől. Mindaddig azokat, akik Jézusban hittek, többféleképpen nevezték, „testvéreknek” vagy „hívőknek”. Ekkor azzal a névvel illették őket, amely világosan utalt arra, kinek a tanítványai. Lukács pár sorban felvázolja, hogyan született meg a birodalom egyik nagyvárosában ez a közösség, amelyet új névvel kellett illetni, a „keresztény” névvel. Az újdonság nem az volt, hogy csatlakoztak egy tervhez vagy ideológiához, hanem az, hogy követték Jézus Krisztust.
Imádság az Úr anyjával, Máriával