Szeptember 13., szerda

Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító (349–407) ünnepe. A bizánci egyház leggyakoribb liturgiája az ő nevét viseli.

ApCsel 9,26–30. Saul jeruzsálemi látogatása

^{Imádság a szentekkel}

²⁶Mikor így Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. ²⁷Barnabás azonban maga mellé vette, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele, és hogy milyen bátran tevékenykedett Damaszkuszban Jézus nevében. ²⁸Velük volt, járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran tevékenykedett az Úr nevében. ²⁹Beszélt a pogányokhoz is, és vitatkozott a görögökkel, de azok az életére törtek. ³⁰Mikor a testvérek értesültek erről, lekísérték őt Cézáreába, és elküldték Tarzusba.

Pál Jeruzsálembe megy. Egészen másként tér oda vissza, mint ahogyan eljött onnan: ez alkalommal az anyaközösséggel akar találkozni, az apostolokkal és más tanítványokkal. Azok után, ahogyan a damaszkuszi zsidók elbántak vele, tudja, hogy sokat kockáztat, de elszánja magát, hogy szembenéz a veszéllyel. Az apostol megértette, hogy a testvérekkel, különösen a tizenkettővel való közösség elengedhetetlen ahhoz, hogy Jézus tanítványa legyen. Elszigetelten és másoktól függetlenül nem lehetünk keresztények. Az Úr nem egyesével üdvözíti az embereket, hanem közösségbe gyűjti, egy néppé teszi őket. Ezért – bár személyesen találkozott a Feltámadottal a damaszkuszi úton – Pálnak mégis közösségben kellett lennie a jeruzsálemi anyaközösséggel. Lukács azt sugallja, hogy Pál többször is találkozott a többi apostollal, akiknek elmesélte látomását Jézusról, és az azt követő megtérését. Ez annak a missziónak a hitelesítése is, amelyre Pál nemsokára indul. Mindez nem valami bürokratikus rend, hanem a tényleges közösség, a comunio kedvéért történik. Ebből a találkozásból kiolvashatjuk, elővételezhetjük az egyház életének a kezdetektől fogva elválaszthatatlanul jelen lévő két vetületét, a karizmát és az intézményt. Pált Jeruzsálemben eleinte nagy bizalmatlanság fogadja, hasonlóan ahhoz, amikor a keresztény közösség új egyházi tapasztalattal találkozik. Ám a misszió érdekében le kell győzni az értetlenkedést, hogy az jobban megfeleljen a Szentlélek sugallatának. Ez áll Barnabás segítségének a hátterében is, aki megkönnyíti Pál találkozását az apostolokkal. Lukács később elmondatja majd Pállal, hogy egy templomlátogatása során, imádság közben elragadtatásba esett, és az Úr megbízta, fejezze be a jeruzsálemi igehirdetést, és menjen, hirdesse az evangéliumot a pogány népeknek. Egy biztos: Pál Jeruzsálemben is elkezdi hirdetni az igét a görögök között. Valóban az evangélium hirdetése az élete. Azonban a görögök is az életére törnek, így Pálnak el kell hagynia Jeruzsálemet is. Az Úr azonban titokzatos tervet készített elő számára, arra szánta, hogy az evangéliumot elvigye a pogányoknak. Pál, a többi apostolhoz hasonlóan nem arra hivatott, hogy arra menjen, amerre akar, hanem ahová valaki más küldi. Az Úr igen széles távlatot nyitott előtte – egyetemeset, határok nélkül.

Imádság a szentekkel