Szeptember 19., kedd

Apostolok Cselekedetei 10,9-23. Péter látomása

Imádság az Úr anyjával, Máriával 

⁹Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni. ¹⁰Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett. ¹¹Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre. ¹²Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne. ¹³„Rajta, Péter, öld le és edd meg!” – szólalt meg egy hang. ¹⁴„Szó se lehet róla, Uram – felelte Péter –, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant.” ¹⁵Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.” ¹⁶Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész hirtelen fölemelkedett az égbe. ¹⁷Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapunál. ¹⁸Bekiáltottak s tudakozódtak, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon. ¹⁹Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: „Íme, három ember keres. ²⁰Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra,mert én küldtem őket.” ²¹Péter lement és megszólította az embereket: „Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?” ²²Erre azt felelték: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélő férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és hallgassa a tanításodat.” ²³Erre bevezette és vendégül látta őket. Másnap útra kelt és velük ment. Néhány joppei testvér is vele tartott.

Másnap Péternek látomása volt imádság közben. Az imádság mindig beindítja a képzeletünket, mindig elragadtatás, vagyis kilépünk magunkból, hogy Isten gondolata, szava, tanítása, irgalma magával ragadhasson. Az apostol szeme előtt megjelenő látvány nagyon konkrét: tiszta és tisztátlan ételeket lát. Az apostol jámbor zsidó lévén elutasítja az Úr által kínált tisztátalan ételeket. Ez nem a múltban is tapasztalt ellenállás, mely a gőgből és a félelemből fakad, mely áruláshoz vezetett. Mondhatnánk, hogy a szemlélő ellenállása ez, akinek nehezére esik befogadni Isten szívének mélységét, és akit a hagyományok, akár vallásos hagyományok vezetnek. Péter a szűk látókörét védi, melybe be van zárkózva. Az Úr ismét megszólal. Meghatározó pillanat ez az egyház életében, talán a legnagyobb fordulat a történelem során. Péter, az első apostol itt az egész egyházat, az egész keresztény közösséget képviseli. A szerző megemlíti, hogy az apostolt felkavarta ez a látomás, és leírja, hogy ezen töprengett. Mintha ezzel sugalmazná, hogy a hallott tanításon el kell gondolkodnunk. Majd Isten Lelke megvilágosítja az apostolt és arra indítja, hogy fogadja a százados küldötteit, majd pedig velük menjen. Péter Joppéból Cezáreába vezető útja jelképezi minden keresztény közösség útját, akiket az Úr indít arra, hogy kilépjenek önmagukból, hogy elvigyék az evangélium ajándékát azokhoz, akik még nem kapták meg. Megnyílnak előttünk a világ végtelen perifériái, melyek az evangélium hirdetésére várnak, ahogyan Kornéliusz háza is. Az Úr ott van már, az érkezésünkre vár, nem késlekedhetünk.

Imádság az Úr anyjával, Máriával