Apostolok
Cselekedetei 13,1-3- A missziós küldetés
1Az
antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük
Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz,
továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére és
Saul.2Miközben
ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek
azt mondta nekik: »Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a
munkára, amelyre meghívtam őket!« 3Erre
böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután
útnak indították őket.
A
keresztény közösséget a kezdetektől a Szentlélek vezette, hogy
zsidó közegben növekedjen és erősödjön. Az Apostolok
Cselekedeteinek 13. fejezetétől kezdve a Lélek vezetésével ez a
közösség megnyílik az egész világnak: Barnabás és Saul
megkezdik első missziós útjukat. Ahogy Péternek - aki találkozott
a római századossal Cezareában -, úgy Pálnak és Barnabásnak
sem saját kezdeményezése ez a küldetés, hanem a Szentlélek
sugalmazása. Amikor az antiochiai közösség imára gyűlt össze,
az Úr hangját hallották: „Rendeljétek nekem Barnabást és
Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik.” Jézus
tanítványainak életét nem egyszerűen emberi döntések vezetik,
bármennyire bölcsek és igazak is, hanem mindig a Szentlélek
sugalmazása. Az evangéliumi küldetés mindenekelőtt Isten műve,
és nem emberi döntés vagy munka eredménye. Az imádság marad az
a hely, amelyből minden közösség élete elindul: Isten minden jó
és igaz dolognak a forrása: tőle ered minden misszió, minden
igehirdetés. Az imádságból fakad Pál és Barnabás küldetése
is, akiket nem egyszerűen képességeik miatt választottak, hanem a
Lélek indíttatására - ahogyan az apostolokkal is történt: őket
Jézus közvetlenül választotta ki és hívta el. A két
kiválasztott, akiket az Úr jelölt ki és a közösség küldött,
ennek a közösségnek a képviselője, és ennek az üzenetnek a
hordozója. Tekintélyük az Istenhez fűződő kapcsolatukon
alapszik, amelyet a közösségben élnek meg.
Imádság
az egyházért
