Szeptember 25., hétfő

ApCsel 11,1–18. Péter igazolja a pogányok körében végzett misszióját

Imádság a szegényekért 

¹Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. ²Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, ³és azt mondták: »Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!«⁴Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: ⁵»Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. ⁶Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és égi szárnyasokat láttam. ⁷Szózatot is hallottam, amely felszólított: ‘Kelj föl Péter, öld meg és edd!’ ⁸Én azonban azt mondtam: ‘Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!’ ⁹Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: ‘Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.’ ¹⁰Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. ¹¹Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. ¹²Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. ¹³Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: ‘Küldj Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ¹⁴ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.’ ¹⁵Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. ¹⁶Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: ‘János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni’. ^{(1,5; Lk 3,16) 17}Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?«¹⁸Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: »Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életadó bűnbánatot!« 
 

A jeruzsálemi közösség nem értette meg azt, amit Péter tett Kornéliusszal és a családjával, ezért erős kritikával illeti. A kereszténységre áttért zsidók még a saját nézeteik foglyai nem látnak túl a zsidó törvényeken, és nem értették meg annak a szeretetnek a nagyságát, amelyet Jézus hirdet. Az eszük és a szívük megmerevedett a népükhöz való kötődésükben, még a zsidó rítusokhoz és szokásokhoz ragaszkodtak. Még hallgatniuk kellett az evangéliumot, hogy megnyissák szívüket és elméjüket. Ugyanez történik napjainkban is, amikor keresztény emberek, közösségek közé falakat emelnek faji, törzsi, nemzeti vagy kulturális okokból. Jézus azért jött, hogy leküzdjön minden széthúzást és ellentétet, bezárkózást, formális törvénytiszteletet. Péter beszél a jeruzsálemi közösséghez, és elmondja, hogy mindaz, amit tett, közvetlenül Isten sugallatára történt. A jeruzsálemi hívek, miután meghallgatták Pétert, elhallgattak, és dicsőítették az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.” Egy akadályt leküzdöttek: az apostolok előtt most megnyílt az egész világ.

Imádság a szegényekért