Szeptember 2., szombat

Apcsel 7,58- 8,3 István megkövezése

58Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. 59Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!« 60Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!« Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.
1Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt.
Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. 2Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. 3Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket.

István megkövezésével megkezdődik a keresztény vértanúk története. István a végsőkig, a halálig követte Jézust. Lukács evangélista úgy írja le utolsó szavait, mint, amelyek hasonlítanak a Mester utolsó , kereszten mondott szavaira: “Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” vagy amikor térdre rogy a kövezésekor: “Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” És “elszenderült” jegyzi meg a szerző, mintha édesebbé akarná tenni a drámai, erőszakos halált. István tanúságtétele az első a mártíromság végtelen folyamán, ami a XX. században számszerűleg is elérte a kereszténység története alatti legmagasabb szintet. Az a vértanú, aki nem paktál le a világ önző szemléletével, ezért kirekesztik és megölik. Jézussal is ez történik: nem születhet meg Betlehemben, ki kell mennie a városból; majd Názáret következik, azután elítélik majd Jeruzsálem falain kívülre viszik és keresztre feszítik. A vértanú az evangéliumi szeretet megtestesítője, a szeretet legvégső határáig, egészen vére ontásáig. István követi Jézus példáját és megbocsát gyilkosainak. Ahogy Jézusnak, őneki sincsenek ellenségei, sőt, imádkozik üldözőiért, hogy megbánást tanúsítsanak és megtérjenek. A világ számára olykor megszokott és könnyű az ellenség gyűlölete. Mégis, szükség van a világban, hogy eltűnjön a gyűlölet és szeretet és megbocsátás legyen. Pápaságát megnyitó, legelső szentmiséjében XVI. Benedek azt mondta: nem a keresztre feszítők, hanem a keresztre feszített váltja meg a világot. Hozzátehetjük, hogy a sok mártír és minden idők vértanúja megmentette és továbbra is megmenti a világot a pusztulástól. Pál, aki végrehajtotta a kivégzéseket és üldözte a keresztényeket, talán az elsők között van, akiket megérintett István imája.
Előesti imádság