ApCsel
9,1-2. Pál, az üldöző
1Eközben
Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal
fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, 2és
levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve
Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott
talál ennek a tannak a követői közül.
Lukács
Saulnak nevezi az apostolt, amikor megtérésének történetét
elkezdi. Csak a 13. fejezettől kezdve használja a Pál nevet az
apostolra. A szerző talán így akarja hangsúlyozni az üldöztetés
légkörét, amiben a keresztények éltek. István meggyilkolását
Saul maga is jóváhagyta (8,1). Pál később maga is beismeri:
"Véresen üldöztem ezt a tanítást, férfiakat és nőket
kötöztem meg és vetettem börtönbe." Nem a saját nevében
cselekedet, hanem a leghatalmasabb zsidó hatóságok megbízásából.
És amikor letartóztatják, akkor a zsidó néphez tartozására
hivatkozik: "Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de
ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai
törvények megtartására tanítottak.Az Isten szolgálatában
éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian." (ApCsel 22,3)
Mai nyelven szólva a fundamentalista farizeusi szemlélet ragadja
magával, és oly mértékben elvakítja, hogy Jézus első
követőinek csoportjával végezni akar. A gyűlölet hajtja őt
Damaszkuszba, ahol népes zsidó közösség élt, akiknek egy része
a Jézusi útra akart térni. Pál alapjaiban akarta lerombolni a
tanítványok csoportját. Valójában azonban Jézus, aki "az
út, az igazság és az élet", várta őt a damaszkuszi úton,
hogy magához vonzza őt.
Imádság
az egyházért
