Szeptember 11., hétfő

Az Amerikai Egyesült Államokban történt terroristatámadásokra emlékezünk, valamint a terrorizmus és az erőszak áldozataira. Imádkozzunk a békéért.

ApCsel 9,10-19. Találkozás Ananiással

Imádság a szegényekért 

¹⁰Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« ¹¹Az Úr így folytatta: »Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, ¹²és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.« ¹³Ananiás azonban azt felelte: »Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. ¹⁴Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.« ¹⁵De az Úr azt mondta neki: »Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. ¹⁶Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.« ¹⁷Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: »Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.« ¹⁸Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, ¹⁹azután ételt vett magához és megerősödött.
Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak.

A mai látogató a Tamás-kapun keresztül Damaszkuszba lépve szinte azonnal a Via Recta, azaz Egyenes utca, az óváros főutcája elején találja magát. Erről az utcáról beszél az Apostolok Cselekedetei; a hagyomány szerint Ananiás háza éppen azon a környéken volt, ahová Pált vitték, amint megérkezett a városba. A szerző elbeszéli, mennyire meg volt először ijedve Ananiás és mennyire megdöbbent, amikor Pál érkezésének hírét vette, akit ő a fiatal keresztény közösség esküdt ellenségének hitt. A Lélek figyelmeztetésére, maga megy el Saulhoz, aki nem is lát, és így szólítja meg őt: “Saul testvér”. Ananiás számára a tarzuszi Saul nem ellenség többé, hanem testvér. Ekkora az ereje annak, amikor az emberek a testvériség jegyében találkoznak. Igen, amikor úgy találkozunk a többiekkel, hogy testvéreinknek érezzük őket, akkor ezek a találkozások hatékonyan tudnak végbevinni rendkívüli változást. A rátett kéz, az ölelés elér az üldöző szívéig, eléri, hogy az bűnbánatot tartson és visszaadja a látását. A damaszkuszi keresztények Saul számára is testvérekké váltak. A szívében uralkodó büszkeség és az erőszak korábban elvakították. Az Úr meggyógyította őt, szíve legmélyéig. Pálnak is, aki korábban – ha látomás formájában is – de találkozott magával Jézussal, egy testvér segítségére van szüksége ahhoz, hogy teljesen kinyíljanak mind a lelki, mint a testi szemei. Ananiás, aki testvérként ölelte őt magához, most elmagyarázza az Írásokat és bevezeti a közösség életébe. minden alkalommal, amikor az Isten Szavát hirdetik nekünk a testvérek közösségében, az olyan, mintha néven szólítanának bennünket, vagyis arra kapnánk buzdítást, hogy tegyük magunkévá a hallott Igét és lépjünk be a közösség életébe. Személyes, ingyenes tapasztalat ez, ahogy személyes és ingyenes a rá adott válasz is, amely azonban mindig egyházi közegben történik. Az evangélium megváltoztatja az életet, mert megmenti az embert a magánytól, helyet készítve számára a Feltámadott közösségében.

Imádság a szegényekért