ApCsel
8,26-40. Fülöp megkeresztel egy etióp tisztet
26Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!« 27Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, 28visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. 29Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!« 30Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?« 31Az így felelt: »Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. 32Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt:
»Mint a bárány, amelyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.
33Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet.
A sorsával ki törődik?
Hisz életét elvették e földön«. (Iz 53,7-8) 34Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?« 35Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: »Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?« 38Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. 39Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját. 40Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett.
A Gáza felé vezető úton, dél felé, ahol ma a
palesztinok laknak, egy zarándok halad hazafelé, Jeruzsálemből Etiópia
irányába. Kandaké etióp királyné bizalmas embere ő, aki a kocsiján utazva
Izajás könyvét olvassa. A Szentlélek indíttatására Fülöp odalép hozzá, és
megkérdezi tőle, érti-e, amit olvas. Az etióp őszintén válaszol: „Hogyan
érthetném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Válasza figyelmet érdemel,
hiszen azt mutatja meg, hogyan adódik át a hit: senki sem önmagától lesz hívő
ember, és a közösség, az egyház segítsége nélkül senki sem értheti meg a
Szentírást sem. Szent Ágoston egy szép képpel fejezi ki az olvasó, a Biblia és
az egyház kapcsolatát: „A Bibliát anyánk, az egyház ölében kell olvasnunk.”
Mivel az etióp meg akarja érteni, amit olvas, maga mellé ülteti Fülöpöt, hogy
irányítsa gondolatait, és segítsen a szöveg megértésében. Valami hasonló
történt a két emmauszi tanítvánnyal is: nekik is szükségük volt egy idegenre,
hogy megértsék az Írást. Mindannyiunknak szükségünk van valakire, aki segít megérteni
az evangéliumot. Ez a történet arra hív minket, hogy mi is ültessünk életünk
kocsijába valakit, aki kísér bennünket, aki segít megérteni a Szentírást,
vagyis azt, hogyan váltsuk valóra Isten szavát a mindennapi életben. A hitben
senki sem elég önmagának. Az etióp elfogadja Fülöp segítségét: megállítja
kocsiját, maga mellé ülteti, és miután meghallgatta szavait, arra kéri, hogy
keresztelje meg. Megértette a szövegrészletet, amelyet olvasott, de ami a
legfontosabb: megtalálta élete értelmét. Mindaz, aki megállítja élete kocsiját
és segítséget kér ahhoz, hogy „ráhangolódjon” az evangélium szavaira, új
lendülettel és nagyobb világosságban folytatja útját.
Imádság a szentekkel
