A
Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a betegekért.
Mózesre
emlékezünk. Isten kiválasztottja, aki megszabadította Isten népét
az egyiptomi fogságból és a “ígéret földjére” vezette.
Apostolok
Cselekedetei 8,4–8. Fülöp Szamáriában
4Azok,
akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették
az evangéliumot. 5Így
Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust.
6A
nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen
figyelemmel hallgatta. 7Mert
sok megszállottból – hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan
lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. 8Így
nagy volt az öröm ebben a városban.
István
meggyilkolása után fellobbant az első gyűlölethullám a
jeruzsálemi keresztények ellen. Sokaknak észak felé, Szamáriába
kellett elmenekülniük. Nehéz időszak volt ez az első keresztény
közösség életében, ugyanakkor elősegítette, hogy a tanítványok
eljussanak más vidékekre is. Isten Szava tehát az üldöztetések,
az ellenségesség miatt is terjedhetett el a világban. Az Úr
irányítja a történelmet, és képes a rosszból is jót
cselekedni. A hét diakónus egyike, Fülöp igen hatásosan hirdette
az evangéliumot. Ahogyan az Úr is megígérte a tanítványoknak,
szavai nyomán csodás jelek történtek: meggyógyította a
betegeket, kiűzte a gonosz lelkeket az emberek szívéből,
megvigasztalta a szomorkodókat, kibékítette a gyűlölködőket,
és békét vitt mindenkinek. Sokan mentek oda hozzá. És Fülöp
mindig azt a reménnyel és örömmel teli légkört árasztotta
magából, amelyet Jézus: az evangélium hirdetése mindig új,
ünnepi légkört teremt. Az evangélium megszabadít a szomorúságtól
és az életet megszomorító, rabságot jelentő szokásoktól. Az
evangéliumhoz hozzátartozik az öröm. Az öröm volt a jellemzője
az első keresztény közösségnek is. Lukács nyíltan ki is
jelenti:„Így nagy volt az öröm ebben a városban” (8). Ez a
tanúságtétel kérdőre kell, hogy vonja keresztény
közösségeinket. Az apostoli egyház tanúságtételének olyan
központi jellemvonása ez, amelyet közösségeinknek is fel kell
fedezniük, meg kell élniük, meg kell mutatniuk. Ferenc pápa az
első fontos lelkipásztori írását “Evangelii gaudium” -nak
(Az evangélium örömének) nevezte el. A tanítványok arcán az
örömnek kell látszania, mielőtt még megszólalnának. És Jézus
tanítványainak közösségét a megélt és látható öröm teszi
vonzóvá.
Imádság
a betegekért
