Szeptember 16., szombat

Apcsel 9, 31-43 Péter bénát gyógyít és feltámaszt egy asszonyt.

Előesti imádság 

³¹Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. ³²Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. ³³Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. ³⁴Péter így szólt hozzá: »Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!« Erre ő azonnal fölkelt. ³⁵Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
³⁶Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. ³⁷Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. ³⁸Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: »Ne késlekedj hozzánk jönni!« ³⁹Péter erre útra kelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. ⁴⁰Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: »Tabíta, kelj föl!« Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. ⁴¹Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. ⁴²Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
⁴³Történt ezután, hogy sok napon át ott maradt Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál. 

 

Az Apostolok cselekedeteinek szerzője miután Pál tevékenységét hosszan elbeszéli, a békében egyre növekedő keresztény közösségről mesél. Majd Péter apostol cselekedeteiről beszél, aki szó szerint Jézus működését folytatja. Péter egy Éneász nevű bénát gyógyít meg, majd visszatér Joppéba, egy keresztény asszony házába, Tabitához, aki már halott. Szép ez a leírás az asszonyról: “Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot.” (36. v) Péter, ahogy Jézus is tette, miután térdre borulva imádkozik megfogja az asszony kezét és élve visszaadja őt barátainak. Az asszony a szegényeknek szentelte életét, most ajándékba visszakapja. Péter Éneásznak és Tabitának is ugyanazt mondja: “kelj fel!” A görögben ugyanezzel a szóval fejezik ki Jézus feltámadását is. Valóban, a gyógyulás maga a feltámadás, vagyis az élet győzelme a halál felett. A szeretet legyőzi a magányt. Péter nem valami látványos dolgot cselekszik, amivel dicsekedhet, hanem türelmes. A szegény és szükséget szenvedő mellett áll, hogy segítsen nekik. Együttérez, letérdel, imádkozik, gyengédséggel és bizalommal eltelve kifejezi közelségét. Mennyire meghatározó, ha megfogjuk a beteg kezét, különösen is a legnehezebb pillanatokban! Péter visszaadhatja Éneásznak és Tabitának a méltóságát, hogy szeretve legyenek és megbecsülést kapjanak. Péter apostol példája nyomán a keresztény közösségnek is a világ útján kell járnia, méltóságot visszaadva és segítve a magány és szomorúság igájába kényszerítettek életét, támogatva az élettől megfosztottakat, hogy felálljanak és újra örüljenek annak, amit visszakaptak.

Előesti imádság