ApCsel
12,1–25. Péter letartóztatása és csodálatos szabadulása
1Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. 2Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. 3Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. 4Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. 5Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez.
6Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. 7De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: »Kelj fel gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. 8Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat!« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!« 9Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van.
10Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. 11Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.« 12Ezt elgondolva, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyűlve, és imádkoztak. 13Mikor zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló jött ki, hogy megtudja, ki az. 14Amint felismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt. 15Azok azonban rászóltak: »Elment az eszed!« De ő erősítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mondták: »Az angyala az.« 16Péter pedig egyre csak zörgetett. Mikor azután végre ajtót nyitottak, meglátták őt, és elcsodálkoztak. 17Miután intett a kezével, hogy hallgassanak, elbeszélte, hogyan hozta ki őt az Úr a börtönből. Végül azt mondta: »Vigyétek hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek!« Azután útra kelt, és eltávozott más helyre.
18Mikor pedig megvirradt, nem csekély zavarodás támadt a katonák között, hogy mi lett Péterrel.19Heródes pedig, miután kereste őt és nem találta, vallatta az őröket, azután elvitette őket, majd lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.
20Akkoriban neheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek azonban közös akarattal eljöttek hozzá, s miután Blasztuszt, a király kamarását megnyerték maguknak, békét kértek, mert a vidékük tőle szerezte élelmét. 21A kitűzött napon azután Heródes királyi ruhába öltözve ítélőszékébe ült, és beszédet intézett hozzájuk. 22A nép pedig felkiáltott: »Isten szavai ezek és nem emberé!« 23De azonnal lesújtott rá az Isten angyala, mert nem hárította Istenre a tiszteletet. Férgek emésztették el, úgy halt meg.24Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. 25Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették.
Az apostolok cselekedeteinek 12. fejezete
Jeruzsálembe visz vissza minket, ahol egy harmadik Heródes uralkodik, a Jézus
gyermekkorából, majd szenvedéstörténetéből ismert két másik Heródes után.
Erőszakosságban ő sem múlja alul elődeit: üldözni kezdi a fiatal keresztény
közösséget, előbb megöleti Jakabot, János evangélista testvérét, majd – mintha
kegyelemdöfésre készülne – börtönbe vetteti Pétert. Meglehetősen egyedülálló az
evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben szereplő Heródesek sorozata.
Azt mondhatnánk, hogy bennük mutatkozik meg a gonosz ellenséges támadása
Jézussal és művével szemben; a gonosz erők tervének, stratégiájának gyümölcse
ő, azoké, amelyek láncra akarják verni és ki akarják iktatni Isten igéjét. Az
evangélium mindig megbotránkoztat, és félelmetes Heródes hatalma számára.
Pétert a kovásztalan kenyerek ünnepén, Húsvét előestéjén tartóztatják le, ahogy Jézust is. Éjszaka pedig – ahogy Jézus is éjszaka szabadult meg a halálból – Péter bilincsei is lehullanak, és csodálatos módon kijut börtönéből. Az utcán találja magát, szabadon. Az angyal nem a templomba küldte, mint amikor először szabadult ki fogságából. Most az utcán áll, mert a keresztény közösség tovább járja a város útjait és tovább gyarapszik a világban. Erre utal az Apostolok cselekedetei szerzőjének gyakran visszatérő mondata, amellyel az első keresztény közösség életét jellemzi: „Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt”. Isten igéje és a közösség immár elválaszthatatlan egymástól. A Márk (talán az evangélista) anyjának házában összegyűlt tanítványok pedig Pétert látva mindjárt még jobban megértették, hogy Isten igéje erősebb a gonosz láncainál. Heródest viszont, aki saját erejével dicsekedett, „férgek emésztették el, úgy halt meg”. Péter, akinek erejét egyedül az evangélium jelentette, megszabadult szorongattatásaiból, és szívében új energiával eltelve „útra kelt, és eltávozott más helyre”.
Pétert a kovásztalan kenyerek ünnepén, Húsvét előestéjén tartóztatják le, ahogy Jézust is. Éjszaka pedig – ahogy Jézus is éjszaka szabadult meg a halálból – Péter bilincsei is lehullanak, és csodálatos módon kijut börtönéből. Az utcán találja magát, szabadon. Az angyal nem a templomba küldte, mint amikor először szabadult ki fogságából. Most az utcán áll, mert a keresztény közösség tovább járja a város útjait és tovább gyarapszik a világban. Erre utal az Apostolok cselekedetei szerzőjének gyakran visszatérő mondata, amellyel az első keresztény közösség életét jellemzi: „Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt”. Isten igéje és a közösség immár elválaszthatatlan egymástól. A Márk (talán az evangélista) anyjának házában összegyűlt tanítványok pedig Pétert látva mindjárt még jobban megértették, hogy Isten igéje erősebb a gonosz láncainál. Heródest viszont, aki saját erejével dicsekedett, „férgek emésztették el, úgy halt meg”. Péter, akinek erejét egyedül az evangélium jelentette, megszabadult szorongattatásaiból, és szívében új energiával eltelve „útra kelt, és eltávozott más helyre”.
Imádság a szentekkel
