Április 15., nagyhétfő

Az evangéliumért meghalt vértanúkra emlékezünk

Jn 12,1–11 – Jézus lábát olajjal kenik meg Betániában

Nagyböjti imádság

1Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. 3Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. 4Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: 5»Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« 6Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. 7Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. 8Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«
9A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. 10A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, 11mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

János evangéliuma a szenvedéstörténet elbeszélését a betániai vacsorával kezdi, Márta, Mária és Lázár házában. Ez a család nagyon kedves volt Jézus számára. Barátainak háza a megpihenés és a vigasztalás helyévé válik számára a farizeusokkal és a főpapokkal való kemény összetűzések nehéz napjaiban. Hat nap volt már csak hátra húsvétig – ahogyan most is –, és Jézus ismét együtt vacsorázott barátaival. Ott volt Lázár is, akinek Jézus nem sokkal azelőtt adta vissza az életét. Az evangéliumból tudjuk, hogy a vacsora közben Mária felkel, Jézus lábához térdel, és megkeni olajjal, aztán megtörli a hajával. A ház megtelik illattal. A szeretet gesztusa ez, amely az ingyenes ajándék jó illatát árasztja. Mária nem törődik azzal, hogy pazarlás-e. Neki a szeretet számít, az iránt a próféta iránt, aki visszaadta neki testvérét, és aki oly gyengéd szeretettel szerette családjukat. Júdás viszont nem így gondolkodik. Számára ez a szeretetteli gesztus csak fölösleges pazarlás. Elvakította a birtoklásvágy. Jézus azonnal megfelel Júdásnak: „Hagyd békén, hadd tegye!” Azt akarja, hogy Mária folytassa szeretettel teli gesztusát, hiszen az az olaj a kenetet vételezte elő, amivel testét a temetés előtt hintik majd meg. Nem sokkal ezután kezdődik meg a keresztútja, amely a halálig vezet. Mária az egyetlen mindannyiuk közül, aki megértette, hogy Jézust halálra szánták, és ezért szeretetre és közelségre van szüksége, mint minden haldoklónak. Ez az asszony, aki hagyta, hogy magával ragadja Jézus szeretete, megtanít minket arra, hogyan maradjunk e rendkívüli mester mellett ezekben a napokban, és hogyan legyünk a gyengék és a betegek mellett mindennap. Különösen az idősek mellett, főleg amikor testük meggyengül, és gyengéd ápolásra szorul. Ez a végtelenül gyengéd és szeretetteli gesztus, amely egyszerű és konkrét mozdulatokból áll, az üdvösség útját jelképezi: a szegények, a gyengék, az idősek mellett állva magának Jézusnak szolgálunk. Ebben az értelemben mondja Jézus: „Szegények mindig lesznek veletek”.

Nagyheti imádság