Ez 47,1–9.12 – A templom, az igaz élet
forrása
1Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. 2Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. 3Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért. 4Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért. 5És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni.6Ekkor azt mondta nekem: »Láttad ezt, emberfia?« Majd ismét visszavitt a folyó partjához. 7Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. 8Azt mondta nekem: »Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. 9Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény.
12A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.
Ezekiel
próféta könyvének ez a részlete azt a látomást beszéli el, amelyben
Jeruzsálemet és a templomot írja le. Az előző fejezetekben a próféta ismételten
elidőzött azon, hogy Izrael népe hűtlen lett az Úr iránt. Ebben a nagyböjti
időben nekünk is az a feladatunk, hogy fölismerjük hűtlenségünket és bűneinket,
mert inkább engedelmeskedtünk saját gőgünknek, semmint Isten szavának, amit
pedig nem kellett nélkülöznünk. A mai napon ezen a látomáson keresztül meg
akarja mutatni számunkra azt a helyet, ahova elvezet minket, az álmot, melyet
számunkra, a jövőnk számára tartogat. Megnyitja szemünk előtt a templomról és
Jeruzsálemről való látomását, amely lenyűgöző: bőségben buzog elő a víz a
templomból, és mindenfelé kiárad, hogy életre keltse, amit csak megérint. A kép
arra utal, hogy új idő veszi kezdetét, amikor az új nép jóléte szorosan
összekötődik az igaz élet egyetlen forrásával. A Biblia nyelvében a folyóvíz,
amely a száraz földet megöntözi és bőven termő kertté teszi, Isten hatalmának
szimbóluma, amely átalakítja az emberek szívének terméketlenségét, hogy ne
csupán Isten álmának befogadására legyenek képesek, hanem tevékeny szolgálóivá
is váljanak. János evangéliumában maga Jézus az, aki megmutatja az igazi
templomot, amiből a Szentlélek élő vízforrása buzog elő. „Jézus a templomban
volt, és fennhangon hirdette: »Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz
bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak«” (Jn 7,38).
Később pedig, a keresztfán, ahogyan az evangélista feljegyzi: „az egyik katona oldalába
döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.” (Jn 19,34.) Miközben
egyre inkább közeledünk húsvéthoz, a prófétának ez a figyelmeztetése arra int
bennünket, hogy ezekben a napokban különösen ne szakadjunk el Isten szavának
forrásától, hogy készségesebben tudjuk megérteni és befogadni a szívünkbe a
szeretetnek azt a misztériumát, amelyet ünnepelni készülünk a nagyhéten.
Azokban a napokban az élő víz folyója árad ki ránk is, hogy tápláljon minket,
és gyümölcsöt hozzunk.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
