A
Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak; Sziénai Szent
Katalin (1347–1380) emléknapja, aki a békéért, a keresztények egységéért és a
szegényekért dolgozott
ApCsel
4,23–31 – Az üldözött apostolok imája
23Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: »Urunk, te vagy az, aki ‘alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van’, (Zsolt 146,6; Kiv 20,11) 25aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad:
‘Miért acsarkodnak a nemzetek
s terveznek hiúságokat a népek?
26A föld királyai felkeltek,
egybegyűltek mind a fejedelmek
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen’. (Zsolt 2,1-2) 27Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, 28hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. 29Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. 30Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.«
31Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
‘Miért acsarkodnak a nemzetek
s terveznek hiúságokat a népek?
26A föld királyai felkeltek,
egybegyűltek mind a fejedelmek
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen’. (Zsolt 2,1-2) 27Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, 28hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. 29Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. 30Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.«
31Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Péter és János, miután visszanyerte
szabadságát, visszatér a tanítványok közé, és a közösséggel együtt köszönetet
mond az Úrnak mindazért, amit tett. A hálaadás fohásszá válik azért, hogy
„teljes bátorsággal” folytathassák az evangélium hirdetését. Ez a közösség
hivatása, amit az Úr újra és újra megerősít. És valóban, imádságuk után ismét
megremeg a föld, és mindenki újra eltelik Szentlélekkel. Az Apostolok cselekedeteinek
szerzője mintha azt sugallaná, hogy nem elég egy pünkösd, újabbakra van
szükség. Vagy inkább arra, hogy a pünkösd folytatódjon minden keresztény
közösség életében, hogy ne engedjék megfélemlíteni magukat, ne féljenek. Ebben
az értelemben elmondhatjuk, hogy az Egyház és minden közösség életében alapvető
fontosságú a karizmatikus dimenzió. A Szentlélek, az ő ereje nélkül ugyanis a
keresztényekben nincs energia. A Szentlélek, amelyet a hívők imádság közben
kapnak ajándékul, magának Istennek az ereje. Bőségesen adja mindenkinek, aki
őszinte szívvel kéri, kicsiknek és nagyoknak, gazdagoknak és szegényeknek,
jóknak és rosszaknak: mindenki arra kapott meghívást, hogy a szeretet tüzével
éltesse a világot. Ez a belső energia készségessé és képessé teszi a
tanítványokat, hogy Isten szavát „teljes bátorsággal hirdessék”, és az Úrhoz
vonzzák azokat, akik engedik, hogy megérintse a szívüket.
Imádság
a békéért
