Emlékezzünk Máriára, aki Kleofás
felesége volt, és a többi asszonnyal együtt ott állt az Úr keresztje alatt; imádkozzunk
minden asszonyért, aki bátran, nehézségek árán követi az Urat a világ minden
táján; emlékezzünk Dietrich Bonhoefferre, akit 1945-ben a flossenbürgi táborban
öltek meg a nácik
Szám 21,4–9 – A rézkígyó
4Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot 5és Isten és Mózes ellen lázadt: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.«6Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre 7elmentek Mózeshez, és azt mondták: »Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!« Könyörgött is Mózes a népért,8mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.« 9Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
A
Számok könyvének most olvasott részlete Izrael sivatagi vándorlásának egyik
legkritikusabb pillanatát beszéli el. A fáradtságtól elcsigázott izraeliták
Isten és Mózes tudomására hozzák elégedetlenségüket. Már odáig jutnak, hogy
visszasírják az egyiptomi rabszolgaság idejét. A múlt visszasírása akkor
következik be, amikor elhalványodik az álmunk, amikor lemondunk arról, amit szeretnénk,
arról a tervről, amelyre Isten hív bennünket, hogy vegyünk részt benne.
Ilyenkor az ember magába fordul, engedi, hogy minden és mindenki más ellenében
elhatalmasodjon benne a zsugoriság, a beletörődés, a múlt iránti nosztalgia és
a panasz. És ekkor előtűnnek a mérges kígyók, amelyek mindenkit megmarnak, és
megölik az embereket. Nem Isten küldi a kígyókat, mi magunk vagyunk azok, akik
mérget szórunk szét életünk mezején a nyelvünkkel, amely szinte olyan, mint a
mérges kígyóé, még ölni is képes. Hányszor megtörténik, hogy emberek,
csoportok, pártok, népek gyilkolják egymást, akár csak a szavak szintjén, és
képtelenek vagyunk a párbeszédre! Amikor az izraeliták rádöbbennek bűnükre, ez
arra ösztönzi őket, hogy Mózeshez forduljanak, járjon közben értük az Úrnál. És
az Úr ismét közbelép. Készíttet egy rézkígyót, amit a földbe szúrt póznára
erősítenek, és aki ránéz, miután megmarta a kígyó, meggyógyul. A pusztaság,
amely a halál helyévé változott az ember által szétszórt méreg miatt, az
üdvösség helyévé alakul át a póznára erősített kígyónak köszönhetően. Ennek a
bibliai szakasznak az utolsó szavai hallatán a keresztfára gondolunk, amit
néhány nap múlva fölállítanak a Golgotán: mindannyiunknak szemlélnünk kell, és
a szívünkbe fogadni. Ebben a nagyböjti időszakban a bibliai részek, amelyek
napról napra kísérnek minket, segítséget jelentenek számunkra, hogy
megtisztítsák a tekintetünket, és rápillanthassunk arra, „akit általdöftek” a
mi üdvösségünkért.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
