Izraelben
ez a soá, a holokauszt emléknapja, amikor arra emlékeznek, hogy a nácik a II. világháborúban
a zsidók ellen népirtást követtek el
ApCsel
4,13–21 – Péter és János tanúságtétele a nagytanács előtt
13Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. 14Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent. 15Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között: 16»Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. 17Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.« 18Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. 19Péter és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre! 20Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!« 21Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.
Az Apostolok cselekedeteiből vett
olvasmány folytatja az elbeszélést János és Péter kihallgatásáról a vének és
írástudók előtt, a sánta koldus meggyógyítása után. A vének és írástudók
csodálkoztak a nyíltságon, amivel Jézus két tanítványa a kérdéseikre válaszolt,
és azon, milyen ügyesek, pedig „írástudatlan és tanulatlan emberek”. Az
Apostolok cselekedetei megjegyzi, milyen erővel szólt a két apostol, és
tanúként ott volt mellettük a meggyógyított sánta ember. Teljesen egyértelmű
volt annak az újdonsága, ami történt: amit ezek a bírák maguk előtt láttak, az
evangéliumi szavak ereje volt, amely csodákat vitt végbe. Ezért van bennük
tehát a csodálkozás a történtek miatt, és még ehhez járul a félelem is, hogy a
nép negatívan reagálna, ha elítélnék az apostolokat. Ezért a vének megpróbálják
őket fenyegetéssel megfélemlíteni. Ez alkalommal azonban nem az a Péter áll
előttük, aki elárulta Mesterét a főpap házában, és nem azok a tanítványok, akik
elmenekültek Jézus elfogása után. Az evangélium mélyen megváltoztatta Péter és
János szívét: erősek lettek, miután leszállt rájuk a Szentlélek. „Ítéljétek meg
magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az
Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Ez nem egy
öntelt, felháborodott válasz. Egyszerűen tanúskodik élettapasztalatuk igazságáról,
és példa arra, hogyan adjuk tovább az evangéliumot. Péter és János jól tudják,
hogy nem hallgathatnak tovább: már nem félnek. A hallgatás azt jelentené, hogy
idegen számukra az evangélium. Aki az evangéliumot a szívében őrzi, nem teheti
meg, hogy ne adja tovább, akár az élete árán is. Ugyanakkor hatékonyan és
másokat tiszteletben tartva kell tennie. A kereszténység inkább vonzás, mint
meggyőzés.
Húsvéti
imádság
