Április 23., kedd

Szent Adalbertnek, Prága püspökének emléknapja – Kelet-Poroszországban szenvedett mártírhalált, ahol az evangélium hirdetése miatt tartózkodott (†997), Rómában is élt, ahol a Tiberis-szigeten, a Szent Bertalan-bazilikában tisztelik emlékét

ApCsel 2,36–41 – A szív megtérése építi az új közösséget

Húsvéti imádság

36Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!«

Az első megtérések

37Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« 38Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. 39Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.« (Iz 57,19) 40Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: »Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!« 41Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

Péter apostol első igehirdetésének szavai szíven ütötték hallgatóit. Ahogyan az Apostolok cselekedetei megjegyzi, „szíven találták őket”. Ez a célja minden igehirdetésnek: eljutni azok szívéig, akik hallgatják, szíven találni őket, vagyis kérdéseket támasztani bennük. A Zsidókhoz írt levél azt mondja, hogy Isten szava hasonlít egy kétélű kardhoz, amely behatol a szív legmélyére. A szíven talált hallgatóság azonnal kérdést tesz fel Péternek, egyszerű, de alapvető fontosságú kérdést: „Mit tegyünk hát?” Ez az a kérdés, amit minden igehirdetésnek fel kell támasztania. Péter az evangéliumot kínálja válaszként, mint ami egy új társadalom kovásza, energia, amely segít új módon felfogni és megélni az emberek közötti kapcsolatokat. Az evangélium nem egy tökéletes szociális programot akar adni. Az evangélium a szív megtérését kéri. A szív megváltoztatásával kezdődik a világ megváltoztatása. A férfiak és nők szíve akkor már nem kőszív, hanem megtelik azzal a szeretettel, amely odáig vezet, hogy életét adja másokért. Aki befogadja az evangéliumot, az már nem a magány és az önzés rabszolgája, hanem részt vesz a szeretet győzelmében a gyűlölet felett, az élet győzelmében a halál felett. Lukács lejegyzi: „Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.” Az evangélium közösséget teremtett. És ennek az új közösségnek jól körülírható jellemzői vannak: hallgatják az apostolok tanítását, testvéri egységben vannak, megtörik a kenyeret, imádkoznak, megosztják egymással javaikat. Tegnap és ma minden keresztény közösségnek ezek a jellemzői. A keresztények minden nemzedéke, a mi generációnk is arra kapott meghívást, hogy gondolkodjon el az Apostolok cselekedeteinek ezen az útmutatásán. Amikor az Egyház reformjáról van szó, az alatt azt értjük, hogy vissza kell térni a kezdeti Egyháznak ezekhez a jellemzőihez. Az Apostolok cselekedetei ma is ezt a próféciát közvetíti felénk, hogy mi is meg tudjuk valósítani.

Húsvéti imádság