Április 26., péntek

ApCsel 4,1–12 – Pétert és Jánost letartóztatják

Húsvéti imádság

1Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok. 2Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. 3Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. 4De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.
5Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, 6velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. 7Miután középre állították őket, megkérdezték: »Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?« 8Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! 9Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. 10Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.
11Ez az a kő, amelyet ti, 
az építők, elvetettetek, 
s amely szegletkő lett; (Zsolt 118,22) 12és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.«

Az a rész, amelyet meghallgattunk az Apostolok cselekedeteiből, beszámol róla, hogy a templom őrei letartóztatták Pétert és Jánost: „Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket”. Megismétlődik az, ami nem sokkal ezelőtt Jézussal történt. Mi az oka? Csupán az, hogy a sánta koldus gyógyulása után az emberek köréjük gyűltek, hogy hallgassák őket. Többé-kevésbé rejtett, de folyamatos ellentét van e világ mentalitása és az evangélium között. Isten szava nem csupán különbözik a világ gondolkodásmódjától, hanem annak kritikáját is jelenti: megzavarja az erőszakot, nyugtalanítja a konformizmust, kérdőre von minden beletörődést, és óhatatlanul arra indítja az embert, lépjen túl azon, hogy egyedül csak önmagát szereti. Az evangélium indítja tettekre Pétert és Jánost. A nagytanács kérdésére az apostolok félelem nélkül, sőt nagyon egyenesen azt válaszolják, hogy annak a Jézusnak az erejével cselekedtek, akit éppen ők feszítettek keresztre. Akiről azt gondolták, örökre halott és legyőzetett, azt Isten feltámasztotta, és most is tevékenykedik a világban rajtuk keresztül, ezen a pár emberen keresztül, akik nyíltan a tanítványainak vallják magukat. Péter felidézi azt a képet, amelyet egykor maga Jézus használt: „Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban.” Ezekkel a szavakkal és ezzel a tanúságtétellel veszi kezdetét az első Egyház igehirdetése és cselekvése a történelemben. Péter és János a hátuk mögött hagyták a félelmet és az ijedtséget, nyíltan hirdetik szavakkal és gyógyításokkal, hogy Jézus Krisztus az egyetlen megváltó: „Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”.

Húsvéti imádság