Martin Luther King emléknapja, akit
1968-ban öltek meg az Egyesült Államokban, Memphisben; vele együtt
megemlékezünk mindazokról, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot
Kiv 32,7–14 – Mózes közbenjárása
7Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! 8Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ‘Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!’« 9Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Látom már, hogy keménynyakú nép ez! 10Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!« 11Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: »Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? 12Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: ‘Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.’ Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! 13Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ‘Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!’« 14Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
A
sivatagban – ahogy az élet nehéz pillanataiban – az ember könnyen gondolja,
hogy Isten távol van tőle. Izrael népének ösztönös reakciója ez: saját istent
készítünk magunkat, aki vezet minket és kielégíti szükségleteinket. Döbbenetes,
amit Izrael mond az aranyborjú előtt: „Izrael, ezek a te isteneid, akik
kihoztak téged Egyiptomból”. A szolgaságból való szabadulást egy olyan
bálványnak tulajdonítják, amelyet a saját kezükkel készítettek! Amikor az ember
nem emlékszik arra, amit az Úr tett az életében, akkor minden a saját maga
művének látszik. Csak akkor találhatjuk meg az igazi választ az élet nehézségeire,
ha emlékszünk arra, mit tett Isten az életünkben. Könnyen válunk „keménynyakú”
nőkké és férfiakká, vagyis olyanokká, akik csak a saját meggyőződéseik után
mennek, nem hallgatják meg az Urat. Szükség van ilyenkor egy testvér
közbenjárására, amilyen Mózes volt, hogy ő forduljon értünk az Úrhoz. Ezt a
szeretetszolgálatot gyakorolja az Egyház és a közösségeink, mindannyiunk
érdekében. A testvérek közös imádságában való részvétel segít mindannyiunknak,
hogy újra fölfedezzük, ami az életünkben Isten műve. A közös imádság felszáll
az Úrhoz, és elér a szívéhez, egészen addig, hogy visszavonja ítéletét, ahogyan
ebben az esetben is történt: „visszavonta a csapást, amellyel népét
megfenyegette”. A közös imádság különleges erő a hívő ember kezében, ahogy
Jézus is többször emlékeztette erre tanítványait: „Azt is mondom nektek: Ha
ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják
mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott
vagyok közöttük.” Isten, aki jó és irgalmas Atya, engedi, hogy magával ragadja
a szeretet, és bár elárulta, mégis újra a népe mellé szegődik.
Imádság az Egyházért
