Április 20., nagyszombat

Lukács 23,50–56 – Jézus temetése

Nagyböjti imádság

50Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, 51aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. 52Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. 54A készület napja volt, és közeledett a szombat. 55Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. 56Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Volt egy derék és igaz férfi, aki nem értett egyet a döntéssel, hogy Jézust megöljék. Elhívták a délelőtti tanácskozásra, amely során Jézust elítélték és halálra adták. Az evangélista feljegyzi, hogy Arimateai József tartózkodott, mikor a főpapi tanács a halálos ítéletet meghozta. Jézus története végén tehát színre lép egy másik József. Az első Heródestől mentette meg Jézust, a második leveszi a keresztről, gyolcsba göngyöli, és egy új sírba helyezi. Csatlakoznak hozzá az asszonyok is, akik követték Jézust. A sír, a világ fájdalma, a halál, a tanítványok álmossága, a szenvedés láttán nem marad más, mint hinni Jézus szavaiban, aki az Atyára bízta magát. Lukács ezt írja: „A készület napja volt, a szombat már beállóban.” Aki nem azonosul azzal a döntéssel, hogy meggyilkolják és eltapossák az embert, az a tömérdek fájdalom láttán ne csak sírjon, hanem higgyen, imádkozzon, reménykedjen egy új nap eljövetelében, s adja oda, amije van, még ha csak az irgalmasság egy vászondarabja is az, vagy egy sír a temetéshez. Az Egyháznak a Szentírás ide vonatkozó szakaszaira épülő hagyománya szerint Jézus ezen a napon „alászállt a poklokra”, a halottak országába, hogy Ádámon és Éván kezdve kivezesse onnan a halottakat, és magával vigye őket a paradicsomba. Ezt ábrázolja az ortodox tradícióban tisztelt húsvéti ikon. Innen indul a feltámadás, abból, hogy Jézus alászáll a poklokra, e világ poklaira. Mondhatjuk: Jézus ma is alászáll e világ poklaira, hogy kiragadja a halál markából azokat, akiket a gonosz erőszak megsebzett és legyőzött. A Feltámadott magával akarja vinni őket a mennybe. Hozzájuk és sok más emberhez is így szól Jézus, ma is: „Még ma velem leszel a paradicsomban”.

Nagyheti imádság