ApCsel 16,22–34 – A börtönőr megtérése
22A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették őket.
23Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket.
24Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta.
25Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.
26Ekkor
hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak.
Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak.
27Amikor
a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak,
kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a
foglyok megszöktek.
28Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!«
29Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához.
30Azután kivezette őket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?«
31Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.«
32Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak.
33Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan.
34Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett háza népével együtt, hogy híve lett Istennek.
A
kereszténység kezdetekor gyakran különleges közelség van az evangélium és a
börtön között. Talán épp ezért hangsúlyozza Máté, hogy mindenkinek, nem csak a
tanítványoknak, kötelessége a foglyok látogatása. A keresztények számára az
első évtizedekben ismerős gyakorlat volt ez, de valójában később is, és tömeges
méreteket öltött a XX. század totalitárius diktatúráinak idején, a Gulagon és a
megsemmisítő táborokban. Ezért napjainkban még fontosabb a keresztények
felelőssége, hogy vigasztalást vigyenek a börtönökbe, különösen oda, ahol az
élet különlegesen nehéz, vagy egyenesen embertelen erőszak uralkodik. Különösen
értékes azoknak a keresztényeknek a tanúságtétele, akiket hitük miatt
börtönöztek be, és akiknek sikerül bevinni a börtön falai közé a jóérzést, és
szólni a fogvatartottak szívéhez. Ez történik az Apostolok cselekedetei ma
olvasott szakaszában. Pál és Szilás imádságukkal földrengést idéznek elő, ami
megrengeti a falakat, és ami miatt lehullanak a bilincsek. És ami a
legfontosabb, megváltoztatják a börtönőr szívét, aki meg akarta ölni magát a
történtek miatt. Pál és Szilás segítenek neki megérteni az eseményt, és győz
benne a szeretet, kivezeti őket a börtönből, visszaadja szabadságukat. Sőt, házába
vezeti őket, és egész családja megtér. Ez történik, valahányszor életre váltjuk
az evangéliumot. Gyakran olyan csodák tanúi leszünk, amiket korábban
lehetetlennek gondoltunk.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
