ApCsel 19,1–8 – Pál Efezusban
1Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált.
2Ezeknek
azt mondta: »Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?«
Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van
Szentlélek.«
3Ő erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.«
4Erre
Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s
azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.«
5Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
6Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.
7Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
8Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.
8Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.
Pál
három évig időzik Efezusban, ez lesz missziójának központja. Innen indul majd
el, hogy keresztény közösségeket alapítson más városokban, mint Kolossze,
Laodicea és Hierapolisz. Efezusból írja számos levelét is ezekhez a
közösségekhez, többek között a korintusiakhoz. Amint megérkezik a városba, ott
találja Keresztelő Szent János néhány tanítványát. Azonnal megérti, hogy
lehetőséget kapott hitük növelésére. Ők ugyanis elfogadták Keresztelő Szent
Jánosnak, Krisztus előfutárának jövendöléseit. Elérkezett számukra az idő, hogy
találkozzanak a Mesterrel, akinek útját a Keresztelő készítette egykor elő. Ez
az apró esemény nagy tanítást rejt magában: rámutat Pál lelkipásztori
odafigyelésére, ahogyan megragad minden alkalmat az evangélium hirdetésére,
odafigyel a megtérésre várók kéréseire, azokra is, amik esetleg rejtőzködnek az
emberek szívében. Pál megértette, hogy megtérésre várnak, és elkísérte őket,
egészen a keresztségig. Miközben az apostol rájuk helyezi kezét, a Szentlélek
leszáll ennek a tucatnyi hívőnek a szívébe, és Jézus tanítványaivá teszi őket. Azonnal
megmutatja erejét az új megkereszteltekben: „megkapták a nyelvek adományát, és
prófétáltak”, jegyzi meg Lukács. Pál arra tanít, figyeljünk oda, hol van
szükség segítségre, irgalomra, vegyük észre a sokak szíve mélyén rejlő kérést.
Ma is szomjazzák az evangéliumot mindenhol a világban. A mi feladatunk, hogy
semmi ne vesszen el, hirdessük mindenkinek Isten szavát, mely oltja az örök
életre való szomjúságot.
Imádság a szegényekért
