Május 14., csütörtök


Szent Mátyás apostol ünnepe
 
ApCsel 1,21–26 – Mátyás megválasztása



21Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, 22kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.« 23Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. 24Majd így imádkoztak: »Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, 25hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.« 26Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.


Ezen a napon az Egyház Mátyás apostolra emlékezik, akit azért választottak meg, hogy újra meglegyen a tizenkettő. A szám megfelelt a teljes választott népnek – Izraelnek tizenkét törzse volt –; a teljesség és az üdvözülés egyetemessége iránti szenvedélyes vágy fejeződik ki benne, amit nem volt szabad enyhíteni, még kevésbé elfojtani. Júdás kilépése nem állhatta útját az evangéliumhoz oly szervesen hozzátartozó egyetemesség vágyának. Jézus számára fontos, hogy minden embernek joga van megkapni a megváltás hírét, bármely nép tagja és bármely ország lakója legyen is. Mindenkinek, senki nincs kizárva. Az Egyháznak pedig kötelessége, hogy terjessze, egészen a föld végső határáig. Jézus Lelkének egyetemessége a keresztény hit szerves része. Természetesen nem lehetett akárkit megválasztani. Ezért állapítják meg rögtön a választás feltételeit: a kiválasztottnak együtt kellett élnie Jézussal, hallania, látnia kellett őt, meg kellett érintenie, követnie kellett, vagyis valódi szemtanúnak kellett lennie. A hagyomány szerint Mátyás egyike volt a hetvenkét tanítványnak, akik követték Jézust. Az ambrozián liturgia prefációja így énekel: „Hogy teljes legyen az apostolok létszáma, különleges szeretettel tekintettél Mátyásra, aki Krisztusod és misztériumai nyomába szegődött. Hangja egyesült az Úr másik tizenegy tanújának hangjával, és elvitte a világba a hírt, hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt, és az emberek előtt megnyílt a mennyek országa.” Mátyás személyében megláthatjuk minden idők tanítványát. Akiknek a közösségre kell gondot viselniük, azoknak először saját maguknak kell személyesen megélniük az evangéliumot, önmaguknak kell átérezniük az üdvösség egyetemes távlatát.
Imádság az apostolokkal