Május 12., kedd

Szent Pongrác (Pankráciusz, †304) emlékezete, aki tizennégy évesen halt mártírhalált az evangélium szeretetéért; imádság az ifjú nemzedékekért, hogy találkozzanak az evangéliummal és Istennel
 

ApCsel 14,19–28 – Pál első küldetésének vége

Imádság az Úr anyjával, Máriával 

¹⁹Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. ²⁰De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe.
²¹Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. ²²Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. ²³S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. ²⁴Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. ²⁵Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, ²⁶onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára.
²⁷Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. ²⁸Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.

Nem szűnik az evangélium hirdetésével szembeni ellenállás. Sőt, úgy látszik, egyre nő, és elvezet ahhoz, hogy ellenségei megkövezik Pált. Amikor összerogy a kövek alatt, mindenki azt gondolja, hogy meghalt, és elmennek, otthagyva őt az út mellett. Csak a tanítványok maradnak mellette. Pál, aki jelen volt István megkövezésénél, most maga is elszenvedte ezt egykori hittestvérei részéről. Talán miközben érezte a fájdalmat, amikor eltalálták őt a ráhulló kövek, gondolatban visszatért Jeruzsálembe, ahol István megkövezése zajlott, ő pedig őrizte a követ dobálók köntöseit. Az első vértanú példája bizonyosan támogatta őt a kemény próbatétel során. Az apostol, akit a tanítványok támogatnak, fölkel. Nem menekül el, hanem visszatér a városba, és másnap folytatja az útját, hogy máshol is hirdesse az evangéliumot. Egyedüli támasza a szeretete az Úr iránt, akit ő minden fölé, saját élete fölé is helyezett. Ebben rendkívüli példát kapunk tőle mi is, napjainkban. Az apostol arra emlékeztet minket, hogy az evangéliumi szeretet, amit Jézus megélt, a kereszten át valósul meg. Barnabással együtt Pál is visszatér Antiochiába, abba a városba, ahonnan elindultak, és itt is tovább hirdeti az evangéliumot, hogy a közösség tovább növekedjen és erősödjön a hitben. És főleg visszatértek oda, „ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva”. A testvérekkel együtt örvendeznek azon, amit az Úr az igehirdetésükön keresztül végbevitt.

Imádság az Úr anyjával, Máriával