ApCsel 15,1–6 – Viták Antiochiában és
Jeruzsálemben
1Eközben néhányan azok
közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a testvéreket: »Ha nem
metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.«
2Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében. 3Az egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek. 4Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten. 5De egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
6Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.
2Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében. 3Az egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek. 4Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten. 5De egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
6Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.
Az
Apostolok cselekedeteinek 15. fejezete, melynek első verseit olvastuk, az egész
könyv egyik kiemelkedő eseményét írja le: annak a súlyos kérdésnek a
megoldását, ami a keresztény közösséget foglalkoztatta ekkor, és ami a zsidóság
és a kereszténység közötti kapcsolatra vonatkozott. Ez a probléma már jó ideje
gondot jelentett az első keresztény közösségek életében. Most érkezett el az a
döntő pillanat, mely fordulatot jelentett a kereszténység számára, elindította
a világ végső határai irányában. A vita e körül a kérdés körül zajlott: az
evangéliumra áttérő pogányoknak meg kell-e tartaniuk a zsidóság törvényeit,
vagy nem? Pál és Barnabás, akik főként pogányokból hoztak létre közösségeket,
nem kívánták meg a körülmetélkedést azoktól, akik fölvették a keresztény hitet.
Ez a gyakorlat problémát okozott a pogányok körében zajló igehirdetésből
született közösségek, illetve a zsidóságból származó közösségek kapcsolatában.
Különösen nehéz időszakot jelentett ez a születő keresztény közösség számára.
Nagy volt a veszély, hogy mély szakadás támad. Szükségessé vált tehát, hogy
összehívják az összes elöljáró tanácskozását Jeruzsálembe. Ez az Egyház
történetének első zsinata. A testvéreknek ez az összejövetele nem annyira jogi
tekintetben példaértékű, mint inkább abban, ahogyan élték a közös életet,
vagyis ahogyan egybegyűltek a testvéri gyűlésre, hogy elgondolkozzanak,
elbeszélgessenek a közös témákról. Ebben az értelemben példa ez minden idők
keresztény közösségei számára. A szeretetközösség és a testvéri párbeszéd képes
legyőzni az egyes emberek szereplésvágyát, akik ha magukra maradnak, a saját
fejük után mennek, és megosztást keltenek. Így viszont megoldódnak azok a
nehézségek, melyek elkerülhetetlenül fölvetődnek a közös út során, és a
testvérek egységben építik Krisztus egyetlen testét.
Imádság a szentekkel
