Május 16., szombat

ApCsel 16,1–10 – Kis-Ázsián túl

Előesti imádság 

¹Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. ²A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. ³Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. ⁴Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. ⁵Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra.
⁶Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. ⁷Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. ⁸Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. ⁹Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« ¹⁰Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.

Az Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében Isten szava áthatol Ázsia határain. Nem Pál apostol stratégiája volt, hogy átkeljenek Európába, hanem egy kérésnek tett eleget, amely a birodalom szívéből érkezett hozzá. Ezt jelenti a Pál apostol látomásában megjelenő macedón férfi hívása. Ez az európai férfi látomásban megállt előtte, és hívta: „Egy macedón férfi állt előtte, és kérte: »Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!«” Sürgető kérés, szinte felszólítás volt, látomásban. Az apostolt folyton az foglalkoztatta, hogyan lehetne mindenütt hirdetni az evangéliumot: rátekintett azokra, akik szükséget szenvedtek; aggódott, mert sokan voltak, akik még vártak; gondolkodott azon, hogyan fogalmazza meg prédikációit és hogyan érintse meg minden ember szívét. Sürgető módon élt benne annak vágya, hogy megállás nélkül hirdesse az evangéliumot. Attól a naptól kezdve konkrét formát öltött a látomása. Pál válaszolt az Európából érkező kiáltásra. Ez a kiáltás ma sem veszített erejéből: Európa keleti országai felől száll felénk a kiáltás, amiket előbb vasfüggöny zárt el, aztán rabul ejtett és cserben hagyott a fogyasztói társadalom ígérete; de hallatszik a jólétben élő Európából is, szegények millióinak kiáltása, akiket magukra hagytak és a sok gazdag kiáltása, akik elveszítették az értékeket, melyekre Európa épült. Az európai keresztény egyházaknak meg kell hallaniuk a kiáltást, ahogyan Pál is tette azon az éjszakán: azt a segélykiáltást, ami a szegény országokból érkezik. Fontos, hogy a mai egyházaknak újra legyenek látomásaik. Pál átment keletről nyugatra, és ezzel mindenkit arra hív, különösen a gazdag országokat, hogy ne legyenek süketek a világ sok „macedónjának” hangjára, akik ma folyamatosan kiáltják: „Gyertek el hozzánk, és hozzatok segítséget!”

Előesti imádság