22Erre az apostolok és a
presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat
válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és
Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást –
ők a testvérek között vezetők voltak –,
23és
kezük által ezt az írást küldték: »Üdvözlet az apostoloktól és a
presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik
Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak!
24Mivel
hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak
titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem
kaptak,
25jónak
láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki
és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal,
26ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.
27Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják.
28Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges:
29hogy
tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott
állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó
egészséget!«
30Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. 31Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
30Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. 31Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
A
jeruzsálemi zsinat – amit a Lélek vezetett – tisztázta, hogy az üdvösség az
evangéliumból származik, és nem a szertartásos gyakorlatokból. Ezért a levél
így fogalmaz: „Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok
több terhet.” Innentől kezdve lett világosabb a különbség a kereszténység és a
zsidó vallás között, noha ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a kapcsolatuk.
Sőt, azt mondhatjuk, hogy a keresztény identitás részét alkotja a zsidósággal
ápolt mély és erős kötelék. Nem csupán gyökereink közösek, hanem bizonyos
értelemben a várakozásunk is. A zsidók most is a Messiást várják. A
keresztények ezzel szemben tudják, hogy a Messiás már elérkezett, ám várják az
idők végezetekor bekövetkező második eljövetelét. Ebben a várakozásban – még ha
aszimmetrikusnak nevezhetjük is – egyek vagyunk. A keresztények tudják, hogy
Jézussal kezdetét vette Isten országának új korszaka, halálával és
feltámadásával legyőzte a halált és új országot hirdetett meg. Ez az újdonság
természetesen ajándék, ugyanakkor felelősséget is jelent, hogy mindenki
munkálkodjon a világ átalakításán, az evangélium kovászával. Felelősségünk az
is, hogy küzdjünk az antiszemitizmus minden fölbukkanása ellen. Sajnos, ez a
múltban nem volt mindig így. Ezért helyes, ha fenntartjuk a párbeszédet és
testvéri találkozásokat a zsidókkal, akikkel különleges és széttéphetetlen
kötelék fűz egybe minket.
A Szent Kereszt imádsága
