ApCsel 18,9–18 – Sok emberem van ebben a
városban
9Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass,
10mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.«
11Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
12Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, 13és azt mondták: »Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!« 14Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: »Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó. 15De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.« 16S elűzte őket az ítélőszéktől. 17Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.
18Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.
12Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, 13és azt mondták: »Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!« 14Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: »Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó. 15De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.« 16S elűzte őket az ítélőszéktől. 17Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.
18Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.
A
korintusi egyház létszámban növekedett, de a bajok is sokasodtak. Pál hozzájuk szóló
két leveléből látjuk, hogy voltak súlyos feszültségekkel teli időszakok, melyek
veszélybe sodorták a közösség egységét is. Pált valószínűleg több alkalommal elbátortalanodott,
és Lukács elbeszéli, milyen különleges beszélgetést folytatott az Úrral. Az Úr megjelent
neki éjszaka, és így szólt: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled
vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van
ebben a városban.” Pál megértette a vigasztaló szavakat, és még másfél évig
maradt Korintusban, hogy hirdesse az evangéliumot. Világosan számára az
útmutatás, hogy nyitott szívvel és elmével forduljon az egész város felé. Jó
érthető stratégiáról van szó: az evangéliumi igehirdetés az egész városnak
szól, hogy egy nagy nép legyenek. Az Úr azt szeretné, hogy népe növekedjen a
városban. Az emberek számára fontos helyeken akar tanúkat támasztani, a
szeretet, az igazságosság és a béke tanúságtevőit. Kihívás volt ez Pál számára,
és kihívást jelent a mai keresztények számára is: hogyan lehet hirdetni az
evangéliumot a városokban, ahol az Úrnak „sok embere van”, de gyakran rejtve
vannak. Jól emlékezetünkbe kell vésnünk Isten álmát, hogy létrejöjjön a
városokban egy olyan nép, amely mindenki előtt tanúságot tesz Isten mindenek fölött
álló szeretetéről.
A Szent Kereszt imádsága
