Május 18., hétfő



A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak

ApCsel 16,11–15 – Érkezés Filippibe
11Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, 12innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. 13Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. 14A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. 15Miután ő és háza népe megkeresztelkedett, így könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.« És erővel rá is vett minket.

Pál apostol „Jézus Lelkétől vezérelve” Európába érkezik. Filippi Pál munkásságának első állomása Isten szava hirdetésének Róma felé vezető útján. Ez a város, amely nevét Nagy Sándor apjától származtatta, római kolónia volt. És talán éppen emiatt Pál úgy gondolta, ez lesz útjának első állomása. A szöveg innentől kezdve többes számban íródik, azt sugallva, hogy Lukács és Szilás csatlakozott Pál missziós útjához. Pált Filippiben asszonyok egy csoportja fogadja, a vezetőjük Lídia, egy textilkereskedő, aki istenfélő asszony. Miután meghallgatta Pált, megtér, és szeretne megkeresztelkedni. Csak egyetlen emberről van szó, Lukács mégis elidőzik rajta, hogy kiemelje ezt az epizódot. Az evangélium hirdetése ugyanis nem a csatlakozók számától függ. Az evangélium az egyes emberek szívét hivatott megváltoztatni. És az egyes emberekben történő változásból fakad a keresztény testvériség. Az apostoli igehirdetés az emberek szívében hoz létre változást, testvéri kapcsolatban köti össze az egyes embereket. Lídia kitartó kérése, hogy vendégül láthassa Pált és a társait, ebben az értelemben az evangéliumi megtérés gyümölcse. Az idegen befogadása annak a jele, hogy valóban a kereszténységben gyökerezünk. A Jézushoz való megtérés nem saját magunkért van, nem az önmegvalósítás a célja. Az evangéliumi igehirdetésből fakadó testvériség egyben missziós kifelé fordulást jelent, aminek társadalmi szinten is hatása van. Olyan tudatos magatartás ez, mely szemben áll a sok hívő ember mentalitását jellemző individualista vagy etnikai jellegű kereszténységgel. Isten – hangsúlyozza a II. vatikáni zsinat – úgy döntött, hogy egy népbe gyűjtve üdvözíti az embereket, hogy jele és eszköze legyen az emberi család egységének.

Imádság a szegényekért