A Santa Maria in Trastevere bazilikában
a békéért imádkoznak
ApCsel 16,11–15 – Érkezés Filippibe
11Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba,
12innen
pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes
város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket
folytattunk.
13Szombaton
kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az
imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek.
14A
hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra
városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra,
amit Pál mondott.
15Miután
ő és háza népe megkeresztelkedett, így könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg,
hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.«
És erővel rá is vett minket.
Pál
apostol „Jézus Lelkétől vezérelve” Európába érkezik. Filippi Pál munkásságának
első állomása Isten szava hirdetésének Róma felé vezető útján. Ez a város,
amely nevét Nagy Sándor apjától származtatta, római kolónia volt. És talán
éppen emiatt Pál úgy gondolta, ez lesz útjának első állomása. A szöveg innentől
kezdve többes számban íródik, azt sugallva, hogy Lukács és Szilás csatlakozott
Pál missziós útjához. Pált Filippiben asszonyok egy csoportja fogadja, a
vezetőjük Lídia, egy textilkereskedő, aki istenfélő asszony. Miután
meghallgatta Pált, megtér, és szeretne megkeresztelkedni. Csak egyetlen
emberről van szó, Lukács mégis elidőzik rajta, hogy kiemelje ezt az epizódot.
Az evangélium hirdetése ugyanis nem a csatlakozók számától függ. Az evangélium
az egyes emberek szívét hivatott megváltoztatni. És az egyes emberekben történő
változásból fakad a keresztény testvériség. Az apostoli igehirdetés az emberek
szívében hoz létre változást, testvéri kapcsolatban köti össze az egyes
embereket. Lídia kitartó kérése, hogy vendégül láthassa Pált és a társait,
ebben az értelemben az evangéliumi megtérés gyümölcse. Az idegen befogadása annak
a jele, hogy valóban a kereszténységben gyökerezünk. A Jézushoz való megtérés
nem saját magunkért van, nem az önmegvalósítás a célja. Az evangéliumi
igehirdetésből fakadó testvériség egyben missziós kifelé fordulást jelent, aminek
társadalmi szinten is hatása van. Olyan tudatos magatartás ez, mely szemben áll
a sok hívő ember mentalitását jellemző individualista vagy etnikai jellegű
kereszténységgel. Isten – hangsúlyozza a II. vatikáni zsinat – úgy döntött,
hogy egy népbe gyűjtve üdvözíti az embereket, hogy jele és eszköze legyen az
emberi család egységének.
Imádság a szegényekért