Május 20., szerda

ApCsel 17,15–18,1 – Pál megérkezik Athénba

Imádság a szentekkel 

 ¹⁵Akik elkísérték Pált, elvezették őt Athénig, aztán elutaztak, miután parancsot kaptak tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá. ¹⁶Amíg Pál Athénben várt rájuk, a lelke megrendült a bálványimádásba merült város láttán. ¹⁷Vitatkozott a zsidókkal és az istenfélőkkel a zsinagógában, s a köztéren is nap-nap után azokkal, akik ott voltak. ¹⁸Némelyik epikureus és sztoikus bölcselő vitába ereszkedett vele. Egyesek azt kérdezték: »Mit akar mondani ez a szószaporító?« Mások viszont: »Új istenek hirdetőjének látszik« – mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik. ¹⁹Aztán megragadták, és az Areopáguszra vitték ezekkel a szavakkal: »Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Mert valami újszerűt mondogatsz a fülünkbe, tudni akarjuk tehát, vajon mik ezek.« ²¹Ugyanis az összes athéni és az ott lévő jövevények semmi egyébbel nem foglalkoztak, mint azzal, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak. ²²Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: »Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. ²³Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: ‘Az ismeretlen istennek.’ Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. ²⁴Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban. ²⁵Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. ²⁶Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, ²⁷hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják – bár nincs messze egyikünktől sem.

²⁸Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta:
‘Az ő gyermekei vagyunk.’

²⁹Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. ³⁰Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, ³¹mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságbanegy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta a halálból.« ³²Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: »Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.« ³³Ezzel Pál eltávozott körükből. ³⁴De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is.
 ¹Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.

Az Apostolok cselekedetei elbeszéli Pál érkezését Athénba. Bár a város már kevésbé virágzó, mint Platón idejében volt, mégis jelentős metropolisz. Lukács elbeszélésében Jeruzsálem és Róma után Athén is stratégiai fontosságú helyként jelenik meg az evangélium hirdetése szempontjából. A kor kulturális fővárosa volt. Megérkezve Pál nem lép rögtön kapcsolatba az athéniakkal. Előbb rá akart érezni kultúrájukra, szokásaikra, életfelfogásukra, meg akarta ismerni az életüket. Gondolatai e körül a kérdés körül forogtak: Meghódíthatja-e Jeruzsálem Athént? Megérintheti-e az evangélium az Areopágusznak, a bölcs férfiak gyülekezetének a szívét? Ma is ezt a kérdést tesszük föl magunknak a világ számos főterén, a földkerekséget és vele az emberek szívét és elméjét benépesítő különféle kultúrák között. Pál merészsége, amivel az athéni bölcsek elé állt, azt mutatja, hogy egyetlen areopágusz és egyetlen kultúra sem lehet idegen az igehirdetés, az evangélium számára. Sőt, mai városaink terei is tanítványokra várnak, akik bölcsen és erővel hirdetik a Jézustól jövő üdvösséget. Nagy kihívás ez, ami elől nem térhetünk ki, mert csak az evangélium teheti emberibbé ezt a világot, melyben élünk és a számos kultúrát, mely uralkodik a népek között. Az evangélium kovász, belülről alakítja át a kultúrákat is, hogy mindenki egy emberibb és békésebb világ építője legyen.

Imádság a szentekkel