Május 5., kedd

ApCsel 11,19–26 – Az antiochiai egyház megalapítása

Imádság az Úr anyjával, Máriával

19Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. 20Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. 21Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.

22Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. 23Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, 24mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. 25Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. 26Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.

A keresztény közösség először Antiochiában terjeszti az evangéliumot, ami a birodalom harmadik legnagyobb városa Róma és Alexandria után. Kozmopolita kikötőváros, világszerte ismert, nemcsak kereskedelmi, hanem kulturális és vallási jelentősége miatt is. A városok erősen pluralista, mondhatnánk, egyetemes jellegűek voltak, mert lakóik sok különböző helyről érkeztek. Ezért Antiochiába érve az igét nemcsak a zsidóknak hirdették, hanem a pogányoknak is, akik nagy számban laktak a városban. Az igehirdetésnek különlegesen nagy sikere volt. Ez Jeruzsálemben is meglepetést váltott ki, és elküldték a Ciprusról származó Barnabást, hogy segítsen megszervezni a közösséget. Éppen Antiochiában kezdték először – 38-40 körül – Jézus tanítványait keresztényeknek nevezni, valószínűleg azért, mert a jelentős számú, pogány hitről áttérő miatt markánsan különbözött ez az új csoport a zsidó közösségtől. Mindaddig azokat, akik Jézusban hittek, különféle neveken hívták: testvéreknek, hívőknek vagy úgy, hogy azok, „akik az utat követik” (ApCsel 9,2). Lukács pár sorban fölvázolja, hogyan született meg a birodalom egyik nagyvárosában ez a közösség, ami annyira újfajta tapasztalat volt, hogy új névvel kellett illetni, a „keresztény” névvel. Az újdonság nem az volt, hogy csatlakoztak egy tervhez vagy ideológiához, hanem az, hogy követték Jézus Krisztust.

Imádság az Úr anyjával, Máriával