Május 9., szombat

Izajás próféta emlékezete

ApCsel 13,44–52 – Pál és Barnabás a pogányokhoz fordulnak44A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. 45Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. 46Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: »Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk,

47mert így parancsolta nekünk az Úr:
‘A pogányok világosságává tettelek téged,
hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig’«
.

48Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. 49Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. 52A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.

Pál apostol a következő szombaton visszatér a zsinagógába, hogy beszéljen. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője megjegyzi: „A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.” Úgy tűnik, megismétlődik a jelenet, amit Márk írt le röviden a tömegről, amely a kafarnaumi háznál gyűlt össze, hogy hallgassa Jézust. Elgondolkodtat minket ez a jelenet: a mai városoknak talán még a tegnapiaknál is nagyobb szükségük van rá, hogy meghallgassák ugyanezt a szót. Ma is, mint akkor, létezik az az irigység, féltékenység, amely akadályozza az evangélium hirdetését, ahogy Pált is akadályozták a zsidók, akik hallgatták. Pedig ők voltak azok, akikhez elsőként beszélt. De Pál nem adja föl, olyan erősen meg van győződve róla, az evangélium mindenkinek üdvösséget hoz, hogy elkezd beszélni a pogányokhoz. Döntő pillanat ez az első keresztény közösség életében. Miután a zsidók erőszakos módon ellenálltak, hogy meghallgassák az evangélium hirdetését, azt látta, hogy a pogányok nagyon nyitottak rá, hogy befogadják, amit hirdet. Nem maradhatott süket a kérésükre, nem hagyhatta válasz nélkül a várakozásukat. Sokan bizony szívesen csatlakoznak az evangéliumhoz és válnak hívővé. Lukács jogos elégedettséggel írhatja le újra: „Elterjedt az Úr szava az egész környéken.” Nagy Szent Gergely egyik kijelentését átértelmezve hozzáfűzhetjük: az írás azokkal együtt növekszik, akik hallgatják. Ez olyan lecke, amit nekünk is meg kell tanulnunk saját korunkban, hogy „az Úr szava elterjedjen” globalizált világunkban is.

Előesti imádság