Május 2., szombat

Szent Atanáznak (295–373), az egyiptomi Alexandria püspökének emléknapja

ApCsel 9,31–42 – Péter meggyógyít egy bénát és feltámaszt egy asszonyt

Előesti imádság 

³¹Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával.
³²Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. ³³Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. ³⁴Péter így szólt hozzá: »Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!« Erre ő azonnal fölkelt. ³⁵Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
³⁶Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. ³⁷Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. ³⁸Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: »Ne késlekedj hozzánk jönni!« ³⁹Péter erre útra kelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. ⁴⁰Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: »Tabíta, kelj föl!« Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. ⁴¹Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. ⁴²Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Az Apostolok cselekedeteinek írója – miután hosszan beszélt Pálról, és megjegyezte, hogy a keresztény közösség békében növekedett – ismét Péterről szól, aki hűségesen, mondhatni szó szerint folytatja Jézus művét. Ezek a történetek azt mutatják meg, miképpen növekedett a keresztény közösség. Az elbeszélések azért is emblematikusak, mert elénk tárják azt a missziós megtérést, amit olyan határozottan kér napjainkban Ferenc pápa minden keresztény közösségtől. Lukács megjegyzi, hogy Péter úton van: „Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.” Kilép: a hétköznapi emberek mindennapi életének színterén jár. Az első esemény, amit Lukács elbeszél, egy béna ember meggyógyításáról szól, akit Éneásznak hívnak, és Liddában lakik. A második eset viszont egy másik városban, Joppéban történik, ahova Péter elmegy egy asszonyhoz, Tabitához, aki éppen akkor halt meg. Mindkét esetben Jézustól kölcsönzi a gesztusokat: Éneásznak azt mondja, Krisztus meggyógyítja, keljen fel, Tabitát pedig, miután letérdelt mellé imádkozni, kézen fogja, és élve adja vissza barátainak. Mindkettőjükhöz, Éneászhoz és Tabitához is így szól Péter: „Kelj fel!” A szövegben ugyanazt a görög igét találjuk, amely Jézus feltámadását is leírta. Péter nem tesz látványos csodajeleket. Türelemmel ott áll a gyengék mellett, és visszaadja a méltóságukat azzal, hogy szereti és tiszteli őket. Péterhez hasonlóan minden keresztény közösségnek a világ útjait kell járnia, és segítenie kell azoknak, akik a magányra és a szomorúságra kárhoztatva élnek, hogy erőre kapjanak, és visszanyerjék méltóságukat. Segíteniük kell azoknak, akiktől elvették az életet, hogy felkeljenek és örvendezzenek, mert új életet kaptak.

Előesti imádság