A Lujáni (Argentína) Miasszonyunkként
tisztelt Szűz Mária emlékezete; Christian de Chergé emléknapja: az algériai
Tibhirin város Notre-Dame de l’Atlas trappista monostorának priorja, akit hat
társával együtt 1996-ban terroristák elraboltak és megöltek
ApCsel 13,26–33 – Folytatódik Pál
beszéde az antiochiai zsinagógában
A
beszéd második részében Pál a jelenlevőkhöz fordul, és így nevezi őket:
„Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti, istenfélők!” A későbbi évek során
– a Rómaiakhoz írt levelében – Pál világosan kifejti mély meggyőződését Ábrahám
atyai voltáról és hitének erejéről. Valójában mély lelkiség rejlik abban, hogy a
zsidókat testvéreinek nevezi: Pál hangsúlyozza a testvériséget, ami egyesíti a
keresztényeket és a zsidókat, az Ábrahámtól való közös származásuk miatt. Ezt a
dimenziót soha nem szabad elfelejteni. Az apostol beszél Jézus haláláról, és a
misztériumról elmélkedve hangsúlyozza, hogy e halál beteljesíti a próféciákat. A
misztériumot szemlélhetjük, még ha nehéz is megfejtenünk. A zsidók és keresztények
viszonyának misztériuma. Pál mindenesetre folytatja a beszédet, a keresztény
igehirdetés lényegével, vagyis Jézus feltámadásával, amely az üdvtörténet
csúcspontja. Ez az a misztérium, amelyet hirdetni kell. Pál összegzésképpen
kijelenti: „Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az
atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta
Jézust.” Többes számban beszél, hogy hangsúlyozza az apostolok és a többi
tanítvány tanúságtételét, akiknek Jézus megjelent feltámadása után. És hogy
hallgatóságát a Szentírás ismert szakaszainak elmélyült olvasására buzdítsa, a
2. zsoltár 7. versét idézi: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet.” Péter már
idézte ugyanezt pünkösdi beszédében. A feltámadás révén megkezdődik Jézus
uralkodása az Isten országában. Az Istenbe vetett hit ereje győzi le a gonoszt,
és a feltámadással a Fiú megnyitja a béke és a szeretet országát.
A Szent Kereszt imádsága
