ApCsel 18,23–28 – Apolló tevékenysége
23Miután itt töltött egy
bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és
Frígiát, s minden tanítványt megerősített.
24Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. 25Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. 26Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. 27Mikor aztán Akhájába készült menni, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, 28mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
29 31
24Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. 25Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. 26Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. 27Mikor aztán Akhájába készült menni, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, 28mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
29 31
Ez
az egyetlen hely az Apostolok cselekedeteiben, ahol szó van Apollóról. Pál beszél
róla a Korintusiaknak írt első levélben, amit Efezusból küldött nekik harmadik
térítőútján, vagyis azután, hogy Apolló Korintusban tevékenykedett a
keresztények között. Pál véleménye Apollóval kapcsolatban megegyezik azzal,
amit az Apostolok cselekedeteiben olvasunk róla: „ékesszóló és az Írásokban
igen jártas ember volt”, apostoli tevékenységét „a kegyelem kísérte”.
Ugyanakkor tudunk róla, hogy Apolló ténykedése aggodalmat is okozott az apostol
számára, mivel két párt alakult ki a korintusi keresztények között, melyek
közül egyik Pállal tartott, másik pedig Apollóval. Az apostol, akit aggaszt a
keresztény közösség megosztottsága, határozottan lép fel, hogy a szakadás ne
mélyüljön el. Így ír a korintusiaknak: „Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán,
akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. Én ültettem, Apolló
öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,5–6) Azután még hozzáteszi a
következőket: „Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra,
hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék
az egyikkel a másik rovására.” (1Kor 4,6) Fontos látnunk, milyen szenvedéllyel
védelmezi Pál apostol a keresztény közösség egységét. Levelében dicséri Apolló
igehirdetését, de figyelmezteti a keresztényeket, hogy a gőg, mely mindig ott
lappang a hívek szívében, méreggé válik, megosztja és végül tönkreteszi a közösséget.
Jelentős Priscilla és Aquila tevékenysége is, akik befogadják házukba Apollót,
és segítenek neki, hogy még jobban megismerje az evangéliumi üzenetet. Részt
kell vennünk a közösség életében ahhoz, hogy megérthessük az evangélium mély
igazságát. Nem elég ehhez az egyszerű tudás vagy az az érvelésben való ügyesség.
Lukács ebben a részletben Priscillát Aquila előtt nevezi meg, talán azért, hogy
kiemelje a nők lelkipásztori tevékenységét a páli közösségekben. Ez igen
értékes iránymutatás napjaink keresztény közösségei számára is.
Előesti imádság
