Szent József, a munkás emléknapja és a
munka ünnepe
ApCsel 9,1–20 – Pál megtérése
1Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz,
2és
levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve
Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál
ennek a tannak a követői közül.
3De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből.
4Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«
5Erre ő megkérdezte: »Ki vagy te, Uram?« Az így felelt: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!
6De kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.«
7A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem.
8Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba.
9Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit.
10Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« 11Az Úr így folytatta: »Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, 12és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.« 13Ananiás azonban azt felelte: »Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. 14Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.« 15De az Úr azt mondta neki: »Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. 16Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.« 17Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: »Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.« 18Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, 19azután ételt vett magához és megerősödött.
Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. 20Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
10Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« 11Az Úr így folytatta: »Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, 12és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.« 13Ananiás azonban azt felelte: »Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. 14Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.« 15De az Úr azt mondta neki: »Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. 16Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.« 17Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: »Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.« 18Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, 19azután ételt vett magához és megerősödött.
Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. 20Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
Pál
megtérése az Újszövetség egyik legismertebb története. Az Apostolok
cselekedeteinek szerzője, Lukács – mintha ki akarná emelni a jelentőségét –
háromszor is elbeszéli, hogyan „fordult meg” Pál, miként lett belőle a
feltámadt Jézus tanúja. Saul (ez volt a neve), kezében a főpap levelével, azzal
a szándékkal indul Damaszkuszba, hogy ott teljes szigorral lépjen föl a
keresztények ellen. Miközben közeledik a városhoz, hirtelen fény árasztja el.
Elvakulva földre esik, és egy hangot hall, amely kétszer is nevén szólítja:
„Saul, Saul!” Nem lát senkit, csak a hangot hallja, amely szól hozzá. Hasonló
eset történt egykor Mózessel is az égő csipkebokor előtt. Amikor nevünkön
szólítanak, az bizonyos pillanatokban meghatározó és feledhetetlen élmény. Ami
Saullal történt, valójában minden egyes hívőre vonatkozik: ha nem esünk a
földre gőgünk lováról, és nem érezzük meg gyengeségünket, nehéz lesz
megértenünk, mit is jelent hinni. A gőg romláshoz, összetűzéshez, erőszakhoz
vezet; az alázat új életet ad, megértővé és szolidárissá tesz. Nem véletlen,
hogy a majdani apostolt kézen fogva vezetik el Damaszkuszig, ahol – miután
Ananiás három napon át vezeti vakon – részesül a keresztségben, és új életre
tér: Saulból Pál lesz, új nevet kap új életéhez. Ananiás számára a Tarzuszi
Saul nem ellenség többé, hanem testvér. A megtért üldöző látása pedig
visszatér, a keresztények most már az ő számára is testvérek. A szívét addig
uraló gőg és az erőszak vakká tette. Az Úr azonban átformálja. Neki, aki
személyesen találkozott a feltámadt Krisztussal, most szüksége van egy
testvérre, hogy teljesen felnyíljon a szeme. Ananiás befogadja őt, elmagyarázza
neki az Írásokat, és bevezeti a közösség életébe. Minden alkalommal, amikor a
testvéri közösségben hirdetik nekünk Isten szavát, nevünkön szólítanak, vagyis
buzdítást kapunk arra, hogy a magunkévá tegyük a hallott szót. Személyesen szól
hozzánk, ingyenesen, ahogyan mi is személyesen és ingyenesen válaszolunk –
ugyanakkor mindig az egyházi közösségen belül történik meg. Az evangélium úgy
változtatja meg életünket, hogy megment a mélyen gyökerező magánytól, és
beilleszt a Feltámadott közösségébe.
A Szent Kereszt imádsága
