Filem 1,7–20 – Befogadni a rabszolgát mint testvért
7Nagy örömöm telik és vigasztalódom szeretetedben, hogy felüdült a szentek szíve általad, Testvér!
8Ezért, bár Krisztusba vetett nagy bizalmamnál fogva meg is parancsolhatnám neked azt, ami helyes,
9a szeretetnél fogva azonban inkább kérlek én, amint vagyok, az öreg Pál, aki most fogoly is Krisztus Jézusért.
10Fiamért, Onezimoszért könyörgök, akit bilincseimben nemzettem,
11aki egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos.
12Visszaküldtem hozzád, mint a saját szívemet.
13Szerettem volna magamnál tartani, hogy az evangéliumért szenvedett bilincseimben helyetted szolgáljon nekem,
14de elhatározásod nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként szülessék.
15Talán éppen azért távozott el tőled egy időre, hogy visszakapd őt mindörökre,
16már
nem mint rabszolgát, hanem rabszolgánál sokkal többet: mint szeretett
testvért. Nekem nagyon is az ő, de mennyivel inkább neked: test szerint
is, s az Úr szerint is.
17Azért, ha társadnak tartasz, fogadd úgy, mint engem.
18Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik,nekem számítsd föl:
19– én, Pál sajátkezűleg írom – én térítem meg. Bár – hadd ne mondjam neked – te önmagaddal is nekem tartozol.
20
A mai liturgiában a Filemonnak írt levelet olvassuk. Ezt a levelet Szent Pál a fogsága idején írta, nem tudjuk, hogy Rómában vagy Efezusban, Filemonnak címezve, Onezimusz, a rabszolga ügyében. Ez a rabszolga, aki elmenekült a gazdájától, találkozik az apostollal, aki megtéríti az evangélium szavával, ezért egy ideig nála marad, és szolgálja az apostolt. Pál visszaküldi Filemonhoz ezzel a levéllel, amelyben arra buzdítja őt, hogy Onezimuszt többé ne szolgaként, hanem „szeretett testvérként” fogadja. Az apostol szavai megmutatják, hogy az evangélium ereje milyen hatással lehet az emberi életre, gyökeresen megváltoztatva az emberi kapcsolatokat. Az apostol nem szünteti meg a kor jogi viszonyait, de az evangéliumi szeretet révén gyökeresen megváltoztatja őket. Ezen az úton járva szünteti meg Szent Pál az okokat, melyek a rabszolgaságot fenntartják. A testvériségnek ez az új dimenziója lehetővé teszi a rabszolga és gazdája számára, hogy újfajta szeretetkapcsolatot éljenek meg. Az evangélium látásmódja szerint mindannyian Isten gyermekeiként vagyunk számontartva, vagyis a testvériségben, amely a társadalmi viszonyokon és szokásokon túllépve jön létre. Amikor Pál visszaküldi Onezimuszt, jól tudja, hogy közös hitük megszüntette a különbséget, mely a világ szemében továbbra is fennállt. Bár az egyik a másik gazdája, ők radikális módon testvérekké váltak, és ekként kell élniük. Ennek a levélnek föl kell hívnia a figyelmünket a rabszolgaság különféle formáira, melyek új módokon, de nem kevésbé kegyetlenül elnyomják az embereket – elég a világban mindenütt jelen lévő súlyos egyenlőtlenségekre gondolni, vagy a különféle falakra, amiket fölépítettek –, akik várják, hogy a keresztények az evangéliumi emberségesség kovásza legyenek.
Imádság a szegényekért
